Ami még vasárnap volt, de hát kicsit lemaradtam sajnos… Iskolák közötti verseny volt, a suliban jelentkezni lehetett rá és Máté persze menni akart 🙂 . Már napokkal korábban, de vasárnap is ízelítőt kaphattunk a kamaszkor szépségeiből 🙂 , ugyanis elsőszülött csemeténk kijelentette, hogy egyedül akar menni a többiekkel (ami érthető), és mi leszünk szívesek nem megjelenni az eseményen, mivel más szülő sem lesz ott 🙂 … Hát, nem örültünk neki, de tudomásul vettük (én nagyon szerettem volna megnézni a versenyt, meg a sárkányhajókat, és legfőképp Mátét, de nem erősködtem, ez van, lesz ez még rosszabb is, gondoltam 🙂 ).
Aztán reggel a készülődés is megért egy misét, ugyanis Máté minden nélkül akart elindulni, se innivalót, se ennivalót, se semmit nem akart vinni magával, mondván, 11-re úgyis itthon lesz… Nagy nehezen azért sikerült rábeszélni, hogy vigyen magával hátizsákot és egy üveg vizet, meg banánt és egy kis sütit bepakoltam neki, bár nem nagyon akarta elvinni 🙂 (a kajak-kenu telepen, ahová mentek, nincs hétvégén büfé). A Családfő elvitte a gyülekező helyre, aztán kábé egy óra múlva telefonált, hogy senki sem gondolta, de 13 óránál előbb nem végeznek, szóval addig ne is várjuk haza. Jó. Majd jött a következő telefon nem sokkal később, hogy: – Ööö, kellene váltóruha is, mert biztosan vizesek lesznek, hiszen gyakorolniuk is kell (és hát ugye ez egy vizes műfaj 🙂 ), és tulajdonképpen nem muszáj csak bedobni a cuccot, hanem elmehetünk mindannyian 🙂 …
Na, ezen már igazán nevetnem kellett, bár azt is gyanítottam, hogy eme nagy kegy annak is köszönhető – ami bebizonyosodott, miután leértünk – hogy a telep hemzsegett a szülőktől 🙂 , az összes osztálytársának volt ott valakije 🙂 . Így aztán, még gondolatban is félbehagytam az ebédet, amit el sem kezdtem (és aznap azt már nem is készítettem el, gyorsat ettünk 🙂 ) és szépen autóba ültünk és mint a kisdiákok, akiknek megengedtek egy tiltott programot, nagy örömmel levonultunk a kajak-kenu telepre 🙂 …
Amikor mi leértünk éppen a következő versenyhez készültek, előtte jó sokat gyakoroltak, hiszen mindenki életében először ült sárkányhajóban és soha sem evezett még. Máté zöld pólóban feszít, pedig van piros, iskolás egyenpólójuk is, amit persze elfelejtettünk elvinni, de így legalább könnyen beazonosítható a fotókon 🙂 :
Az éhes és fázós Legkisebbünk, Apa mellényében 🙂 :
Toma egyébként nem törődött senkivel, annak ellenére, hogy tömegesen kiabáltuk a suli nevét a verseny alatt, hogy hajrá Szárcsa, ő torkaszakadtából csak azt skandálta, hogy hajrá Mátéééé 🙂 !!!
Visszaérkezve, kissé megfáradva az utolsó versenyükről,
ami nagyon jól sikerült, ugyanis a második helyezést érte el az iskolánk, tehát járt az ezüst érem 🙂 (itt éppen Máté nyakába akasztják az ezüstöt) :
Nagyon jó kis hangulat kerekedett, mindenki nagyon feldobott lett a végére. A fiúk meg tényleg nagyon ügyesek voltak, Mátét figyeltem persze, mindent beleadott úgy evezett végig, szóval nagyon igyekezett!
Hazaérve aztán ebéd után még kerteztünk egy kicsit, később még ismételtünk Mátéval töriből, mert hétfőn dogát írtak. Összességében mégsem lett olyan kis csöndes a hétvégénk (ami nekünk Tomával már pénteken elkezdődött), sőt 🙂 ! Egyedül talán a szombat volt olyan kellemesen ráérősebb, és végre aznap kerteztünk is. Apa és Máté füvet nyírtak, gazoltak, én felástam pár kisebb részt a kertben, másnap hajnalkát, rézvirágot, pillangóvirágot, citromfüvet ültettem. Átpakoltuk a kerti trambulint egy árnyékosabb részre, ami jobb lenne az biztos, viszont ezzel meg az a baj, hogy a fákról mindenféle termés, ez-az belehullik, meg a madarak előszeretettel szentelik meg :), szóval lehet, hogy mégsem ez az új helye :)… Toma viszont igazi meglepetés: annyira lelkesen kertészkedik, gereblyézik, ültet, kapálna és ásna 🙂 , és locsol, locsol, locsol, természetesen a saját sárga kis öntözőkannájából 🙂 . Remélem kitart a lelkesedése még nagyon sokáig!
