Elöljáróban már le is írom, hogy örülök, hogy megszerveztem – pedig múlt héten azért nem mindig gondoltam így 🙂 – ugyanis nagyon jól sikerült pár órát voltunk együtt az óvodás csoporttal, kicsit jobban összerázódtunk mi szülők is és sokkal jobb képet kaptam Toma ovis létéről, amiben úgy látom nagyon jól érzi magát 🙂 . Jó volt látni, ahogy a többiekkel nevetett, játszott, focizott és focizott 🙂 … Azt is megtudtam, hogy ugyanolyan népszerűségnek örvendünk az egyik kisfiúnál Márknál, mint ő nálunk, ugyanis az anyukája mesélte, hogy egész héten sokat hall Legkisebbünkről (mint ahogy mi is az ő fiáról) és szombaton egész reggel olyan kérdésekre kellett válaszolnia, hogy Toma ott lesz-e és mikor érkezik a bográcsoló helyre 🙂 ?!
Már előző este elkezdődött a készülődésünk, ugyanis meggyes lepényt sütöttünk Tomával – aki mint mindig nagyon aranyosan lelkes volt és az anyák napi műsora után is volt energiája arra, hogy besegítsen a sütésbe és a keverés-kavaráson túl, jó magasról beledobálja a meggyeket a tésztába 🙂 … Én éjjel még felvágtam a husit, reggel ledaráltam a tetemes mennyiségű hagymát a jó kis robotgépemen, aztán jó fél órával előbb indultam a “főszervezőségem” okán 🙂 , így Toma és a többiek is itthon maradtak és később jöttek utánam. Egyébként továbbra is nagyon sokan igazán lelkesek voltak a szülők közül, hazavittek ugye pucolni valót, mindenki ott volt már korán, aki valami alapanyagot hozott, megérkezett a nagy bográcsunk is, amit végül is nagy nehezen sikerült szerezni a csoporton belül. Ez a legnagyobb bödön 20 literes, így a legtöbb fejtörést számomra az alapanyagok kalkulálása jelentette, mert ugyan sokan voltunk, de a 45 fős mennyiség biztosan nem fért el abban a bográcsban, de végül elég lett minden, mivel sok volt a gyerkőc is, akik ugye nem esznek olyan sokat.
Nagy örömömre a főzést magához ragadta az az apuka, aki a bográcsot hozta, és aki mint kiderült szeret bográcsolni. Mondjuk tényleg nagyon finom gulyáslevest főzött, csak az az egy bibi van ezzel, hogy a fia most fog ballagni az oviból, így sajnos jövőre, ha ilyesmire vetemednénk ő már nem fog nekünk készíteni semmit 🙂 … Ezek az előkészületek, akkor még volt időm fotózni 🙂 :
Külön öröm volt ez nekem, mert egyébként sem tudtam volna ezt felvállalni, ugyanis miután megérkeztek családunk tagjai, folyamatosan Toma után szaladgáltam, mivel ez egy jó nagy terület, zárt kert és mindenféle jó dolgok vannak a gyerekeknek, de ennyi idősen még nem lehet őket egymagukban elengedni. Nálunk meg a Családfő és Máté nem sokkal érkezésük után tovább állt, a másnapi meglepi szülinapra gravíroztatni, aztán amikor visszajöttek, kis ottlétük után hazaindultak, mert pecázni akartak Legkisebbünket én kísérgettem persze mindenfelé 🙂 .
Ő pedig belevetette magát mindenbe: csúszdázott, hintázott, aszfaltkrétázott, kis faházban játszott persze mindig többed magával, akik között Márk barátja és Nóri gyakran felbukkant és homokozott jó sokáig (a sötétbarna hajú kisfiú a nagy haver 🙂 ):
De leginkább és legtöbbet focizott Toma, nagy pályán, kis pályán,
a füvön, szinte bárhol 🙂 , volt olyan is, hogy Mátéval és más gyerekekkel játszottak a nagy bátyó ellen, meg persze olyan is, hogy két csapatban fociztak, szóval minden variáció előfordult, aztán néha kicsit pihentek és ettek-ittak is 🙂 :
Jó érzés volt, hogy minden simán ment, kétkedve kaptam kérdéseket, hogy hogyhogy minden van 🙂 , mert nem felejtődtek el persze sem a műanyag tányérok, kanalak, szalvéta, kenyér, műanyag pohár, sőt még alkoholos filcet is vittem, amivel fel tudtuk rajzolni a gyerekek jelét a poharakra, aminek mindenki nagyon örült (bár hozzáteszem, hogyha itthonra vendégek jönnek, akkor is szeretek mindenre rákészülni). Többször megdicsértek a szervezés miatt, volt aki megkérdezte nem kell-e fizetni ezért a sok mindenért, alig hitték el, hogy minden kijött a csoportpénzből, sőt, még spóroltam is – ezt sose gondoltam volna magamról 🙂 – így elöljáróban azt is megbeszéltük, hogy gyereknapra a maradék összegből még lesz valami meglepetés.
Elkészült és nagyon finom lett a gulyásleves is, és annak köszönhetően, hogy előre dolgoztunk a pucolással, aprítással, egész gyorsan kész lett minden:
Már mindenki megéhezett azért 🙂 ,
de sokan voltunk, akik prózaian a fűben ettünk 🙂 …
Kegyes volt hozzánk az időjárás, amíg ott voltunk kellemes napsütés volt, bár kettő körül (már az ebéd után) ránk ijesztett az ég, hirtelen nagy szél lett, elkezdett cseperegni az eső, úgy tűnt, mintha mindjárt leszakadna az ég, ennek köszönhetően villámgyorsan összepakoltunk (háromig lehettünk a területen), de aztán amilyen gyorsan jött a felhősödés, olyan gyorsan el is vonult. Így aztán Miklós bácsival, a kertészünkkel, aki a csoport része szinte – még a csoportképünkön is rajta van 🙂 – még fociztak egyet a fiúk-lányok:
Nagyon jól sikerült buli volt, bár a legnagyobb elismerést Toma mondta ki, aki hazafelé menet azt mondta, hogy ez volt mostanában a legjobb napja és jött a kérdés persze, hogy mikor lesz ilyen újra 🙂 …?
De jó, Tünde 🙂 , egyébként tényleg olyan jó érzés, ha a többiekben is megvan ez a hozzáállás és szerintem valahogy ez kihat a gyerekekre is, iskolás korban meg még inkább…
Ugye nálunk is terveznek bográcsolást az iskolai szülők… és megfertőzhettél, mert aktivitásra buzdítottam a páromat is (vigyünk bográcsot, főzzön, ha kell).