Tizenhét… | Családmorzsák

Nem palacsinta és nem gombóc, hanem a házasságunk éveinek száma 🙂 … Mint nagyrészt mindenről itt a blogon mostanában, erről is már csak tudósítani tudok, ugyanis a nagy eseményünk évfordulója május 15-én, vasárnap volt 🙂 . Direkt úgy készültünk, hogy nem csapunk nagy hűhót az esemény körül, mivel a Családfő előző éjjel jött haza a horgászversenyről amit szervezett és ahová már pénteken elutazott, így sejthető volt, hogy nagyon fáradt lesz és nemcsak a két nap miatt, hanem az azt megelőző két hét miatt, amit (egyebek mellett) ezzel a munkának a szervezésével töltött és most aztán tényleg nagyon kihajtotta magát. Ehhez képest vagy pont ezért, két naposra nyúlt az ünnepségsorozatunk, tortákkal, az esküvői templomunk meglátogatásával 🙂 …

Az évfordulónk pedig furcsa, olyan mintha mindig együtt lettünk volna és olyan mintha csak most találtunk volna egymásra… Közel és távol valahogy egybeolvad, nem hiszem, hogy el tudnám képzelni az életemet nélküle, egymáshoz tartozunk mi ketten… Illetve mi négyen 🙂 , ugyanis Toma végig azt kérdezgette tőlem a tortázásnál, hogy kinek van a szülinapja, amire csak azt tudtam válaszolni, hogy nekünk, a mi családunknak, hiszen az esküvőnk évfordulójával azt is ünnepeljük, hogy mi itt lehetünk így négyen 🙂 , aminél jobbat azt hiszem álmodni és kérni sem tudnék… Szóval valahogy elmagyaráztam Tomának is, hogy ez a mi szülinapunk négyesben, bár amikor ezt megértette, annak rendje és módja szerint folyamatosan kereste az ajándékot Legkisebbünk, hiszen egy szülinaphoz nyilvánvalóan ajándék is dukál 🙂 …

Szóval a vasárnapunkat a Családfőre tekintettel és a “csodaszép” időnek is köszönhetően itthon töltöttük, viszont olyan szerencsés voltam, hogy rengeteg ebéd megmaradt az előző napi versenyről, amit haza szállított Apucink, így főznöm egész hétvégén nem kellett, sőt, szép virágcsokrot és a kedvenc fehér csokis tortából egy keveset na meg az ugyancsak kedvenc Eszterházy tortából is kaptam egy kis tortácskát, amit – mivel nem sejtettem mi vár rám – megfejeltem egy kis saját sütésű répatortával, szóval elmondhatom, hogy vasárnap tobzódtunk a tortákban 🙂 . Ebből következik, hogy meg se bírtuk enni, az én desszertemet nem is fejeztem be, csak másnap tettem rá a krémet, hogy minden elférjen a hűtőben 🙂 .

Hétfőn aztán olyan szép idő kerekedett, hogy kihasználtuk a napot arra, hogy meglátogassuk most már négyesben azt a templomot, ahol összeházasodtunk. Ez pedig a budai várban lévő evangélikus templom, Olyan szép volt feldíszítve 17 éve a szép kis virágokkal a padsoroknál, örömmel emlékezem rá vissza. Ilyen most:

Egyébként nem volt betervezve anno, hogy mi a várban fogunk összeházasodni, véletlenül adódott ez a lehetőség, amire persze rögtön lecsaptunk 🙂 . A pap, aki összeadott minket, amikor megtudta, hogy milyen kis “kevés” embertömeg gyűlik össze a nagy napunkra, javasolta, hogy nem a 12. kerületi kis templomba ad össze minket, hanem szokott járni misézni a várba is, mi lenne, ha oda vinnénk az esküvőt? Mondanom sem kell egyből jóváhagytuk az ötletét, bár majdnem ismerd meg Budapestet, vagy inkább ismerd meg Budát túrán vettünk részt a nagy napunkon, ugyanis a 12. kerületi önkormányzatból elautóztunk a vendégsereggel a várba a templomi esküvőre, aztán elzarándokoltunk a Normafához a Hotelba, ahol a vacsorát tartottuk 🙂 . Egyébként ez már nem először fordul elő nálunk, hogy visszalátogatunk az évfordulón valamelyik helyszínre, de eddig mindig csak a Normafát szorgalmaztuk, hol kettesben, hol hármasban Mátéval, de a templomhoz nem mentünk vissza, se négyesben, se sehogy 🙂 …

Hétfőn megtettük, meglátogattuk a templomot,

és persze körbenéztünk egy picit a várban a Halászbástyánál, fagyiztunk a Szentháromság téren és még a Budavári Mátyás király játszóteret is meglátogattuk, ha már ott voltunk 🙂 . Még rakok fel képeket is persze a vártúráról – amiket még elő elő kell varázsolnom a telómból – de azok a fotók valahogy nem csak ide tartoznak, inkább egy külön bejegyzésbe 🙂 .

Estefelé amikor hazaértünk felszeleteltük a saját tortát is, gyertyástól, tűzijátékkal együtt 🙂 ,