Év végés, hétvégés

Most azért már nagyon érződik az év vége nálunk, mindenkinél és minden szinten… Máté szegény nagyon benne van a sűrűjében, ezen a héten megírták a próba kompetenciát szerdán, csütörtökön pedig élesben angolból. A próba nagyon fárasztó volt, még a matek is inkább szövegértelmezés volt, az alapján kellett végül is egyszerű műveletekkel megcsinálni a feladatokat, de a szöveg és a megérteni való nem mindig volt egyszerű, főleg a sokadik után, ugyanis a legnehezebb tán az volt az egészben, hogy 98 (!) feladatot kellett megoldaniuk matekból és magyarból összesen… Csütörtökön az angol állítólag könnyen ment, az csak két óra volt 🙂 , jövő szerdán pedig ahogy írtam élesben megy majd, nyilván a próbához nagyon hasonló feladatokkal és főleg mennyiségben a magyar-matek kompetencia. Közben írogatják az év végi dolgozatokat, most a következő hét megint nagyon gyilkos lesz ebből a szempontból, hétfőn, kedden nyelvtan, irodalom és helyesírás dolgozat, kedden még valamit földrajzból is írnak, szerdán kompetencia, csütörtökre még valami verset kell tanulni irodalomból és talán (nagyon remélem) vége lesz a hétnek a tanulás szempontjából… Egyébként tulajdonképpen még szerencsénk is van abban az értelemben, hogy ha minden igaz, ez a hétvége lesz az egyetlen, amit ennyire a tanulásra kell áldozni, mert nagyrészt a jövő héten (persze az eddig megírtakkal együtt) minden lemegy majd a dogák terén… Szegény Drágám nagyon fáradt, mint ahogy már én is, ő is nagyon a szünetet várja… 

Tomának azt hiszem elege van erre a tanévre az oviból, nincs semmi baj, minden ugyanolyan mint korábban, de valahogy az anyák napi műsor óta nagyon nyögvenyelősen megyünk óvodába… Több minden miatt van ez szerintem, egyrészt véget értek a próbák, amiket nagyon szeretett, a műsor utáni héten kérdezgette, hogy mikor fognak ők ezentúl próbálni? Mondtam neki, hogy hát most már nem fognak, hiszen lement a műsor, mire ő nagyon elszontyolodott és közölte, hogy márpedig ő nagyon szerette a próbákat 🙂 … (annyira aranyos volt…) Másrészt Julcsi néni mesélte, hogy befogja mindenféle kézműveskedésre az oviban – ugyanis két hét múlva vásár lesz náluk, arra készítik a portékákat – amit ő ott (ellenben ugye az itthoni ténykedéseivel), nagyon nem akar csinálni 🙂 …

És a legfontosabb az, szerintem, hogy elfáradt, látom rajta reggel, délben, este, hogy ki van merülve, ezzel párhuzamosan, nagyon anyás, ragaszkodó, érzem, hogy próbálja megragadni a kettesben töltött időket. Ebben persze segítek is neki 🙂 , ma például nem kellett oviba menni, mert a nagycsoportosok kirándulni mentek a Gellért-hegyre – emlékszem még Máté idejéből erre, akkor kísértem is őket, mindig oda mennek, két év és Toma is megy – a maradék gyerekek szét voltak osztva két csoportba, aki meg tudta oldani nem ment oviba, szóval egyértelmű volt, hogy itthon maradunk 🙂 . Voltak mindenféle kósza gondolataim, hogy hová megyünk, esetleg Nóriékkal közösen csinálunk valamit, de annyira úgy éreztem, hogy most nem erre van szüksége és délelőtt be is igazolódott mindez. Sokat voltunk kint kettesben, békákat lestünk már reggel 8-kor 🙂 , meséltünk, játszottunk együtt, olyan édes semmittevésben telt el pár óra és szemmel láthatóan töltődött Toma kis érzelmi tankocskája, szinte kivirult délre… Kellenek az ilyen együtt öltött, egymásra figyelős órák, napok, úgy látszik nagyon is!

Hétvégére az előbbiek, de főleg Máté rengeteg tanulnivalója miatt, nem tervezünk nagy dolgokat, kertezést (ami nagyon időszerű ráadásul), bringázást (amit már gyakoroltunk is ) ), a fiúk esetleg pecáznak majd, de semmi kötött program nincs napirenden, ami (főleg az elmúlt hetek hétvégi zsúfoltságai után), most nekem sincs ellenemre 🙂 …