Mivel Toma nem oviba tegnap, végre kiélveztük az itthoni lét örömeit 🙂 . Már reggel 8-kor, miután elvittük Mátét a suliba, a közeli Duna-parton vezettük le az energiákat, főleg, hogy még a játszóterünk is zárva volt 🙂 … De sebaj, van ott egy domb és rengeteg hely, ahol szaladgálni lehet 🙂 :
Hazaérve a mi kis öblünknél ragadtunk le, ahol a kis játszótéren tovább folytatódott a szaladgálás, csúszdázás. Aztán mivel béka kuruttyolástól volt hangos a környék, elmentünk békákat lesni, de sajnos nem volt szerencsénk, nem láttunk egyet sem, csak a hangjukat hallottuk 🙂 . Ha már ott voltunk a víznél, körbenéztünk egy picit a nádasban is, ugyanis Máté valamelyik nap hazafelé hattyúkat fotózott le a kis fiókáikkal együtt itt a közelünkben, mesélte, hogy fenyegetően burrogtak felé, amikor közelebb merészkedett 🙂 . Szóval őket kerestük, a nádas egyik felén szűrődtek is ki hangok, hogy esetleg ott vannak, de látni őket sem láttuk…
Hazaérve mesét olvastunk, játszottunk, meg azért csak elkészítettem az ebédet is és még egy gyors takarításra is futotta, aztán biciklire pattantunk és elkerekeztünk Máté elé:
Délután kivonultunk a kertbe, Legkisebbünkkel lenyírtuk a füvet 🙂 . Előtte azonban, annyi toboz esett le a fenyőfánkról, hogy össze kellett szednünk, amiben Toma nagyon lelkes volt 🙂 :
Még a mászóka alatt is volt bőven 🙂 . Egyébként meg néha elgondolkozom azon, hogy ugyan miért járunk mi játszótérre, amikor itthon is mindenünk van 🙂 , na, de ugye a változatosság gyönyörködtet…
A fűnyírás alatt aztán Toma kiélvezte az itthoni játszóteret is 🙂 , leginkább a csúszda csúszó részén húzta fel magát, meg rengeteget gereblyézett (!) , velem fogósat játszott és bújócskázott. Közben megmentettük a kertben termő kis vadvirágainkat is, csokrot szedtünk belőlük, mielőtt végleg végig ment rajtuk a fűnyíró (annyira szépek, imádom az ilyen kis fehér virágokat, bár a nevüket nem tudom, hasonlít egy picit a kamillához, de persze nem az).
Azóta az étkező asztalon virítanak 🙂 :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: