Gyermeknap(ok) nálunk

Ugyanis az egész hétvége egy sűrített, itthoni gyermeknapi forgatag volt 🙂 . Péntek délután már érkeztek a vendégeink, az Angliából hazaérkezett tesók, Szami (a keresztfiunk) és Beni, aki ugye Máté legjobb barátja 🙂 . Nagy volt az örömködés, egyből megtalálták persze a közös hangot (különben is mi ez a fél év, 4 évhez képest 🙂 ). Angliában éppen szünet van egy hétig az iskolában (ott teljesen más a rendszer, tanulásban meg főleg), ezért ez most egy ajándék hét. Este aztán mindenki kivonult focizni a kertbe, a legkisebbtől a legnagyobbig, közben a szomszéd barátainkkal és Beniék apukájával egy kis sebtiben összeütött kerti parti kreálódott, ami már a sötétségbe torkollott, és mindezt végigfocizták a fiúk 🙂 . Én aztán próbáltam összekapni magam, ugyanis az ágyneműk és ágyak elosztása félbemaradt a mulatság miatt, de megkönnyítette a dolgomat, hogy Toma késői zuhanyzása után villámszerűen elaludt a nappali kanapéján (kicsit sem volt fáradt 🙂 ), a nagyok meg bőven kibírták amíg én végzek, ugyanis éjfél is volt már, amire ágyba keveredtek 🙂 . 

Aztán reggel minden folytatódott, majdhogynem ott, ahol abbamaradt, a nap nagy részét a foci tette ki 🙂 , meg persze volt tablet-es játékozás és hála az égnek, sok beszélgetés, velünk közösen is. Délután saját ötletük volt a fiúknak, hogy kivonulnak a hozzánk viszonylag közel lévő focipályára (ami nagyjából Máté sulijánál van), és ott töltötték idejük java részét, közben csatlakozott hozzájuk Beniék harmadik tesója is (már nehéz lehet követni 🙂 ), Geri is, aki hozta a kis cókmókját, ugyanis ő is itt aludt aznap nálunk 🙂 (a felnőttek nem, csak a gyerekek éjszakáztak itt, egyébként az apjukkal jöttek haza, Idus, az én barátnőm Angliában maradt most kivételesen) . Toma azért itthon maradt velünk addig, a nagyfiúk érdekében is 🙂 , de hasonlóképpen itthon is focizással töltötte az időt, csak éppen Apával 🙂 :

Aztán hazaérkeztek a nagyok is egyszer csak és a változatosság kedvéért ugyancsak nekiálltak focizni a kertben 🙂 . De egyébként azon gondolkodtam, hogy milyen jól is van ez, főleg ebben a mai világban, hogy van ilyen, ráadásul nem is kisebb, hanem nagyobb fiúknál, hogy képesek a számítógép és egyéb kütyük helyett focizni… Azért is érdemel külön szót ez, hiszen Máténak nem egy barátja megfordult azért itt nálunk az elmúlt évek alatt, de ilyet egyiknél sem tapasztaltam, hogy a gépek helyett legfőképp a focit favorizálták (egy ideig fociznak, de inkább gépeznének). Sőt, van olyan barátja a mai napig is, aki már Máté bevallása szerint is annyit gépezik vagy gépezne (akkor is ha itt van), hogy az már unalmas (ezt Legnagyobbunk mondta), ugyanis szinte nem lehet vele mással foglalkozni…

Ebbe a kerti fociba már persze bevették Legkisebbünket is, végig focizta velük az egész délutánt és ők is nagyon rendesek voltak, mert nemcsak hagyták, de úgy csinálták, hogy ő is jól érezze magát a játékban 🙂 .

Megint estébe nyúlt minden, megint későn volt vacsi is és Toma megint a kanapén aludt el, de most jóval korábban, mint előző nap. Ugyanis BL döntőt nézett mindenki nálunk a tévében, a Real Madrid játszott az Atletico-val, és mindenki a Reálnak szurkolt, így ez megkönnyítette az egység érzését 🙂 : Egyébként a Bayern-nek szurkol az összes fiú, kivéve a Családfőt 🙂 , ő Reálos, de mivel a Bayern kiesett, ló helyett jó a szamár is alapon dőlt el a szurkolás 🙂 . Teljes volt a meccs hangulat, aznap lángost készítettem egy hatalmas adaggal, így maradt még vacsorára is, amit persze örömmel befaltak 🙂 , közben egy olyan igazán jót is beszélgettünk az asztalnál (akkor még Toma is fent volt), jó volt tényleg, egyrészt rég volt már ilyen, másrészt jó érzés volt és nagyon érdekes is volt már ekkora fiúkkal elbeszélgetni (13, 16 és 18 évesek), sok ilyen szempontból is az a 4 év, és tényleg sok dologról már jól lehetett társalogni, arról nem is szólva, hogy jó humoruk is van 🙂 . Aztán miután Legkisebbünk kidőlt a kanapén és elkezdődött a meccs, pattogatott kukoricát is csináltunk, volt itthon fagyi is, szóval teljes volt az öröm 🙂 . Már csak azért is, mert a Reál nyert, ráadásul egy igazán izgalmas és hosszú mérkőzésen, ugyanis az eredmény végül tizenegyesekkel dőlt el, úgyhogy kiélvezték minden percét 🙂 .

Megint éjfél is elmúlt már, amire aludni ment mindenki 🙂 , Legkisebbünk szerencsére mint említettem jó korán kidőlt és ami a fáradságát is mutatja, olyan mélyen aludt az ágyikójában, hogy semmiféle hangoskodásra nem ébredt fel 🙂 …

Reggel persze későn keltek a fiúk, én nekiálltam az ebédnek (különben is, az egész hétvégét ételgyártással tudnám jellemezni 🙂 ), csirkepaprikás készült Beni kedvence, amikor legutóbb karácsonykor nálunk aludt, megbeszéltük, hogy legközelebb is készítek neki az enyémből (na, meg azért ezt a  többiek is igazán szeretik), ugyanis ez nagyon ízlik neki 🙂 . Aztán mivel előző nap is szóba jött már, csak akkor elmaradt, délelőtt a Családfő vezetésével levonultak a fiúk egészen a sarokig pecázni, mivel a focin kívül ez dívik még ebben a körben (hiába, együtt szocializálódtak 🙂 ). Ez utóbbi, zárójeles állításom egyébként nagyon érződött az egész hétvége alatt, messzi távolságok ide vagy oda, Máté és Beni szerintem 80 éves korukban is barátok lesznek 🙂 , ez az az igazi jó barátság és egyben rossz is, hogy nincs meg a mindennapokban. A többi fiúval pedig olyan nagycsaládos érzése van az embernek, mint amikor visszazökkenünk végre valami nagyon meleg és jó, megszokott dologba és egyből olyan melegség érzete van az egésznek… Ugyan sok halat nem fogtak, de azért egyet-kettőt igen, de persze nem is ez volt a lényeg, örültek így is minden percnek, és rájöttünk, hogy 5 év is eltelt már azóta, hogy ők így együttesen horgásztak…

Tesós ölelés 🙂 :

Azért ebédfőzés közben én is meglátogattam őket, (addig elvolt magában a perkelt 🙂 ), majd az éhség felcsalogatta Tomával Benit is (közben azért a kis játszótérnél kergetőztek egy picit),

aztán nem sokkal később követték őket a többiek is. Evés után a Családfő elszállította a fiúkat az egyik nagynénjükhöz, mivel oda voltak hivatalosak, de Máténak is dolga volt, ugyanis még az év végi irodalom dogára kellett készülnie hétfőre. Miután elmentek, én összeszedtem Legkisebbünket és ellátogattunk a gyermeknap keretében az egyik közeli tűzoltó laktanyába, ami ugye nyitva volt aznap.

Már csak azért is volt ez fontos nekünk, mert tavaly is akartunk menni, de akkor lekéstünk róla, ugyanis az utolsó órában értünk oda (azt hittük tovább van nyitva), de mivel órás turnusok váltották egymást és külön nem lehetett bemenni, végérvényesen lemaradtunk akkor. Most is nagyon kísérteties volt a helyzet, de nagyon igyekeztünk és az utolsó pillanatba még bekönyörögtük magunkat, már csak azért is mert összesen már csak mi voltunk ott 4 óra magasságában egy másik családdal, szóval végre kiélvezte Toma minden örömét a helynek. Legfőképp a tűzoltóautóban tobzódott, a vezetőfülkében elsősorban, meg azért hátul is a tűzoltók helyén, amit mutogatott a tűzoltó bácsi, arra annyira nem volt kíváncsi, de a sok autó és csónak azok nagyon tetszettek, tulajdonképpen ezért mentünk 🙂 .

Ahhoz képest, hogy nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy elinduljunk, sőt, Toma sem volt annyira lelkes, a sok mindentől megrészegülve Legkisebbünk alig akart hazajönni 🙂 , nagy nehezen csak elindultunk, sokat segített, hogy a másik család is indult éppen 🙂 . 

Nagyon sűrű, de nagyon jó kis hétvége volt ez, bár azt nem mondom, hogy nem jött volna jól még egy nap, hogy kicsit pihenjünk is 🙂 …