Már régóta tervben volt, hogy elmegyünk erre a játszótérre, pedig a könyvet még nem olvassuk, de majd biztosan fogjuk (Máté után szerencsére maradt pár kötet 🙂 ), viszont Toma imádja a hajókat (is) 🙂 . Mivel ezen a héten már hivatalosan is nyári szüneten vagyunk, kedden felkerekedtünk reggel és elindultunk (felfedező társaink Nóriék, ezen a héten még oviztak, úgyhogy egyedül mentünk 🙂 ). Ha már úgyis hajós játszótérre igyekeztünk, BKV-hajóval mentünk 🙂 , ami pont a Batthyány téren is megáll, onnan meg csak pár percet kell gyalogolni.
Toma persze rendkívül boldog volt, hogy hajózhat 🙂 , hévvel mentünk ráadásul a Boráros térre (ahol nehéz kocsival parkolni, meg hévvel pikk-pakk ott vagyunk, egyszerűbb), én meg vettem magamnak egy 24 órás Budapest jegyet, ami a hajóra is jó hétköznap, így meg még jobban is jártunk. A hajóút most is ki lett élvezve, lent is
és fent a fedélzeten is utaztunk 🙂 .
(a kapitányhoz is benéztünk 🙂 )
A kikötőből tényleg pár perces sétával meg is érkeztünk a játszótérre, ami azt kell, hogy mondjam tényleg szuper 🙂 , Legkisebbünk az első perctől az utolsóig élvezte az ott töltött időt 🙂 . Miután már ebben az évben három tematikus játszóteret is megjártunk, van összehasonlítási alapunk 🙂 , mindegyik jó, de legjobban nekem és ahogy láttam Tomának is a Budavári Mátyás király és a Rumini tetszett a legjobban, bár az is lehet, hogy az Olimpia parkot nem tudtuk úgy felfedezni, mint az utóbbi kettőt, mert azt is kérdezgette Legkisebbünk még napokig, hogy ugyan mikor megyünk már oda vissza 🙂 .
A legjobb persze a nagy hajó, amit fel lehet fedezni mindenhogyan 🙂 ,
kisebbek és nagyobbak is mindenféle úton-módon fel tudnak mászni a fedélzetre, ez még mozgásfejlesztésnek is remek 🙂 . Toma legjobban a gumiabroncsokból összerakott kapaszkodót szerette 🙂 :
Legalább fél óra kellett, amire mindent végigpróbált Legkisebbünk a hajón és a hátsó részhez is elértünk 🙂 .
Mindig az egyszerű dolgok a legjobbak, hihetetlen, de a hordó volt Toma kedvence 🙂 :
Ha olvassuk majd a könyvet, biztos, hogy visszatérünk 🙂 :
Jó sokáig maradtunk, a játszó eléggé tele volt, főleg iskolásokkal, mint kiderült a Mária téren van egy általános iskola, gondolom onnan jöttek a gyerekek 🙂 , de Toma még így is élvezte, sőt, egy-két fiúval össze is haverkodott 🙂 . Azért másfél órás tesztelés után csak elindultunk hazafelé, rögtön a játszótér mellett a Málna cukrászdában (iszonyú aranyos kis hely 🙂 ), vettünk egy fagyit, azt eszegette Toma, amíg elértünk a kikötőig.
A visszaúton fent utaztunk a fedélzeten, ugyanis először alig akadt utas, viszont a következő kikötőnél egy osztály szállt fel a hajóra, szinte végig együtt hajóztunk, de egyébként élveztük is, a gyerektársaság mindig jó 🙂 . Kellőképpen elfáradtunk azért, amire ideértünk, az utazás ráadásul felért egy kisebb fajta városnézéssel 🙂 :
A kedvenc “oroszlános híd” 🙂 :
Leszállva a Borároson, a fő kedvenc fahéjas kürtöskalácsot is vettünk (amikor mentünk még zárva volt az árus), természetesen még Máténak is 🙂 , úgyhogy ebből falatozott Toma hazáig 🙂 . A Szent Imre téren pedig nagy örömére mentek a szökőkutak, nem lehetett kihagyni.
Kettőre még a sulihoz is odaértünk és felvettük Mátét.
Nagyon jó kis délelőtt volt, kellenek az ilyen csak kettesben töltött idők, a fényképek ugyan nem adják vissza, de ez a hangulat adta meg a különlegességét a napnak…
