Kalózhajós játszótér

Ez a hét a játszóterek hete nálunk, úgy látszik 🙂 (és amikor itt voltunk, még nem is tudtuk, hogy másnap véletlenül is játszóterezünk 🙂 ).  Ennek a játszónak viszont története van, ugyanis régóta vártunk már rá, itt épült a közelünkben a kompnál, ahová gyakran járunk, akár még bicóval is. Körülbelül két hónapja kezdték építeni, azóta az oviba jövet-menet állandóan figyeltük a munkálatokat az autóból, ráadásul amikor pár hete felfedeztük, hogy egy hajót rejt a letakart valami, amit csinálnak, Toma nagyon lázba jött 🙂 ! Nemrég, éppen Mátét vittük edzésre és már nagyon a finisben voltak a munkálatok, még meg is álltam és megkérdeztem a szakikat, hogy ugyan mikor lesz kész a hajós birodalom 🙂 ? Pontos választ ugyan nem tudtak adni, de abban egyetértettek, hogy az iskolai nyári szünet elejére, biztosan elkészül.

Nagy örömünkre még előbb is befejezték 🙂 , csütörtökön éppen az oviba igyekeztünk, ugyanis Tomát, mint minden középsőst felmérte a pszichológus, hogy miként áll a majdani iskolai készségek terén. Aznap délelőttre volt megbeszélve vele az időpont, hogy elmondja a felmérés eredményét és útközben rengeteg parkoló autóba botlottunk, aztán láttuk, hogy nagy tömeg van a játszótéren, a hajó fel van díszítve lufikkal és éppen valami beszédet tartanak hivatalos emberek 🙂 . A lényeg, hogy akkor volt a megnyitó, úgyhogy majdnem kiugrott Toma a bőréből, amikor mondtam, hogy visszafelé biztosan birtokba veheti ő is a hajót 🙂 .

Jó sokáig maradtunk az oviban, tovább, mint gondoltuk, egyrészt több idő volt, amire végignéztük a pszichológussal a feladatokat (erről írok még), aztán elköszöntünk a nyárra Julcsi nénitől és a csoporttól, végül mivel Nóriék is akkor végeztek az oviban, nem hagyhattuk ki, hogy játszanak egy picit együtt és persze útba ejtettük közösen a fagyizót is 🙂 . Már egy óra körül lehetett, amikor a játszótérre értünk és Toma egyből belevetette magát a hajóba 🙂 . Együtt fedeztük fel kívül-belül, nagyon szuper és extra szép az egész!

Azt hiszem egy ideig nem megyünk játszótér nézegetőbe 🙂 , mert ez a hely csodaszép lett! A hajó egy nagy homoktenger közepén fekszik, kicsit olyan, mintha zátonyra futott volna 🙂 , bent rengeteg kis zug van alul-fölül

(alul külön jó, hogy kánikulában is van árnyékos hely a fedélzeten), tekerhető kormánykerék,

az egyik falon tájékoztató tábla fényképekkel a környék állatairól, és többféle úton-módon lehet felmászni a fedélzetre.

Vízi állatot szimbolizáló játékok vannak a téren, kis lecövekelt csónakok, csúszda, két árnyékolt homokozó, baba-mama hinta és ami külön szép, egy mozgássérülteknek való hinta is készült. Tényleg nagyon különleges valahogy az egész, ezt még inkább fokozza, hogy a Duna-parton, zöld övezetben fekszik a játszó, közel a komphoz, nyilván azért a hajó a fő központi eleme az egésznek. Egy hiányosságot azért felfedeztem, szerintem nagyon a szépség felé ment el a dolog, én például több fajta mászóformát is el tudtam volna képzelni a hajóra (mint a Ruminin), akár gumiabroncsokból vagy egy csúszdát ki a hajóból, de lehet, hogy csak sok  játszótéren jártunk az utóbbi időben, egyébként eszembe sem jutna a dolog 🙂 …

Legkisebbünk kitombolta magát, ráadásul egy kisfiúval, Dominikkal összebarátkozott közben, úgyhogy együtt játszottak végig, amíg ott voltunk kergetőztek, fogóztak, csúsztak-másztak, homokoztak, nagyon jól érezték magukat 🙂 . Addig mi is összeismerkedtünk a másik anyukával és már közben telefonszámot cseréltünk, mert valahogy látni lehetett, hogy nagyon egymásra hangolódtak a fiúk, különösképpen nem volt versengés, jól megértették egymást az első perctől kezdve, úgyhogy biztosan találkozunk még! Toma annyira belelkesült, hogy tőle szokatlanul, a cipőjétől és a zoknijától is megszabadult, úgy rohangált a szőnyegszerű füvön és a homoktemgerben 🙂 !

Nagyon sokáig maradtunk, közben Máté végzett, telefonon beszéltünk és hazament szépen, gondolta, hogy eltart egy ideig ez az egész 🙂 (igaza volt), kész volt az ebéd, de megvárt minket, pedig jobban tette volna, ha megebédel 🙂 ! Három körül jöttünk el végül (közben kekszet és Dörmit ettek, megfelezve az újdonsült baráttal 🙂 ), de csak úgy, hogy Domiéknak is menni kellett már, még egy picit az ő autójukban is kiszórakozták magukat a fiúk, aztán nagy nehezen búcsút vettek egymástól 🙂 . Itthon gyors, felületi tisztálkodás után megebédeltünk, mert mindenki farkaséhes volt már 🙂 , aztán lezuhanyoztunk, Toma már a kocsiban közölte, hogy neki tusolnia kell, amivel teljes mértékben egyetértettem 🙂 , aztán a zuhany átváltott fürdésbe, és Legkisebbünk örömére nem este, hanem délután pancsolhatott, ezt még Apának is elújságolta, amikor hazaért 🙂 ! A vízben is jó sokáig elidőzött, úgyhogy innentől hamar volt vacsora és korán volt fekvés, mert jól el is fáradt ebben a nagy napban 🙂 .

Azóta nem voltunk ott, mert hol más programunk volt, hol esett az eső, de biztos vagyok benne, hogy ezen a játszón nagyon sok időt eltöltünk még, és lesz még több kép is, mert most valahogy fotózni is elfelejtettem 🙂 …