Tehát csütörtökön ugye az óvodai pszichológusnál jártunk, az iskolai készségeket vizsgáló felméréssel kapcsolatban, amit ő még májusban csinált meg Tománál. Kata néninél jó sok időt eltöltöttünk, Legkisebbünk addig ügyesen eljátszott, mi pedig legalább egy órán át beszélgettünk. Különösebb oka nem volt, csak ilyen sokáig tartott, amire a végére értünk a felmérésnek, mert nagyon lelkiismeretesen minden feladatot végignéztünk. Összességében és nagy átlagban minden a helyén van, van amiből pl. az emlékezetből túlteljesítette az elvárt szintet, és van amiből, egész pontosan a rajzok terén, tehát a finommotorikánál – ahogy sejtettem is – alig mutatott Toma valamit 🙂 (rajzolni rajzol ugyan valamit, ha felkérést kap rá 🙂 , de különösebben nem izgatja ez a dolog 🙂 ). Abban maradtunk, amit már én is érlelgettem magamban, hogy benevezünk egy spéci tornára, a Delacatóra, amit ráadásul Julcsi néni, az óvónénink tart, már korábban beszéltem is erről vele. Nagyjából azt is megbeszéltük, hogy ugyan Toma jövőre nagycsoportos lesz, de mivel épp csak betöltené a hatot és mehetne is iskolába, mi valószínűleg még két évet maradunk az oviban (arról nem is beszélve, hogy a kedvenc tanító nénik, akikhez Máté járt, 2 év múlva kezdik az elsőt, szóval Tomának náluk a helye 🙂 ).
Ettől függetlenül hivatalosan, ugyanúgy felmérik az iskolaérettség terén októberben és december környékén, ahogy sejtettem is 🙂 , de legalább képben leszünk teljesen 🙂 (megint csak csodálkoztam, mint Máténál, hogy mennyi mindent vizsgálnak ilyenkor…). A tornában, amire járunk majd, az a jó, hogy teljesen személyre szabható, tehát Legkisebbünknél a finommotorika lesz megcélozva (érdekes, hogy azon belül is csak a rajz, amit fejleszteni kell), legfőképp a majdani írás és egyéb hasonló, iskolai finom mozgások fejlesztésére, persze megelőzési céllal. Mivel Julcsi néni nem tud az oviban tornát tartani, mert ugye megint egyedül van, mint óvónő, otthon csináljuk a gyakorlatokat és három hetente visszajárunk hozzá bemutatni, hogy hogy állunk, ő pedig újabb tornasort ad nekünk majd. Ez egész évben így lesz, sokan járnak hozzá így, nagyon hatásos (tudom, mert anno Mátéval is csináltuk egy darabig), ugyan strapás, mert minden nap tornázni kell, ráadásul együtt, ha van kedve a Drágámnak, ha nincs 🙂 , viszont éppen a mindennaposság miatt, általában hamar jön a változás is. Persze nem lenne ez kötelező, de nekem is ez járt egy ideje a fejemben, mert lehet, hogy egyszer csak elkezdené ontani magából Toma a jobbnál jobb rajzokat ( 🙂 hehe), de két év hosszú idő ahhoz, hogy csak várjunk, hasznosabb, ha elébe megyünk a dolgoknak, szerintem…
Ez a torna pedig képes az idegrendszer megfelelő részét mozgósítani, piszkálni, ami ahhoz kell, hogy beinduljon a rajzolás. Persze biztos nyáron is próbálkozunk majd mindenféle rajzolgatással, de sokat olvastam már erről Máté idejében is, és azt is tudom, hogy mindennek az alapja a mozgás (amivel ugye főleg Tománál egyáltalán nincs baj, sőt, ügyes nagyon 🙂 ), de ehhez nem elegendő egy akármilyen mozgásfajta, mondjuk a foci (ami állandóan van ugye 🙂 ), ha valahol megrekedés van, akkor azt jobb célirányosan tornáztatni. Szóval szeptembertől jó sokat dolgozhatunk ezen együtt azt hiszem 🙂 , de nem baj, az a jó, hogy még bőven időben vagyunk és az eredmény annál értékesebb lesz majd!