Tegnap végre nálunk járt Toma kis barátnője Nóri és az anyukája. Azért végre, mert már terveztük egy ideje, hogy jönnek hozzánk, de vagy nekik vagy nekünk jött közbe valami. Máté barátaival és a szüleikkel, főleg az anyukákkal mindig szerencsém volt, mert valahogy megtaláltuk a közös hangot, sokukkal baráti a viszonyunk és ez nagy könnyebbség persze, ha már a gyerekeink jól vannak és azért mi is sok időt töltünk együtt 🙂 . Mondjuk van olyan is, ami nem ilyen kerek, Legkisebbünk egyik barátjának a szüleivel valahogy nem találom a hangot (ez tényleg először fordul elő), illetve a hangot megtaláljuk csak nem vagyunk egy hullámhosszon, szóval velük nehezebb a dolog. Meg van ennek a fordítottja is, hogy az egyik kisfiú szerintem nagyon jó fej (az anyukája is aranyos), közeledik is Legkisebbünk felé, de Toma valahogy nem barátkozik vele 🙂 …
Na, de nem is erről akartam írni, szóval a lényeg, hogy Nóriékkal, hasonlóan gondolkozunk, jól szórakozunk mi is, ha együtt vagyunk, már amennyire lehet két izgő-mozgó mellett. Déltől egészen estig maradtak nálunk és nagyon jól érezték magukat persze. Eredetileg a medencézés állt a középpontban, ami persze meg is volt,
de azért természetesen kiélvezték az itthoni játszóteret is: homokoztak, hintáztak, és ugráltak.
Bent is rengeteg elfoglaltságuk volt, nyomdáztak jó sokat visszatérő jelleggel 🙂 , és rengeteget játszottak a játszószobában, síneket építettek, vonatoztak 🙂 (jó munkához kupi kell 🙂 ):
Örülök, hogy Legkisebbünknek is van már olyan barátja, akivel az ovin kívül is szeret együtt lenni. Sajnos a július nem kedvez nekik annyira, mert most Nóriék utaznak el a nagyszülőkhöz két hétre, aztán mi jövünk-megyünk, nyaralunk feltehetőleg 🙂 , ha minden jól megy akkor augusztusban tudunk hasonló bulit szervezni nekik, és aztán egész évben 🙂 …
Szívemből szóltál 🙂 !
Szeretem ezt a kupit, komolyan. Ha csak a szétdobálás a cél, az zavar, de ha játék közben keletkezik, az örömmel tölt el. 🙂