Van néhány nap, ami csak itthon telik, amíg Máté Veszprémben van, de nem mondhatnám, hogy ez van túlsúlyban. Pedig vágyom ezekre, mert valahogy ebben az évben Tomával is azt érzem, hogy nemcsak jól, de tartalmasan tudjuk eltölteni az itthon létet és úgy szalad el sokszor az idő, hogy azt érzem, még több napig is így el tudnánk lenni, mert jólesik egyrészt az időtlenség, hogy ráérünk sok mindenre, másrészt a kényelmünk és a szórakozásunk is megvan a kertben is (főleg Tomának). Nem tudok eléggé örülni az árnyékos helyen lévő homokozónkért, csúszdáért, hintáért, mászókáért és nem utolsó sorban a kinti trambulinért, amit tavasszal raktunk át az árnyékos részre, mert eddig a naposabb térfélen volt. Azért került át ilyen sokára, mert tartottam attól, ami most van 🙂 , mégpedig a nyírfáról állandóan belehullanak a termések és sokszor a madarak is megszentelik… Ez utóbbi persze ugyanígy elmondható a hinta-csúszda részlegről is, így most már együttesen szorulnak rendszeres takarításra (a kertezés mellett simán beillek kerti karbantartónak 🙂 ), ami azt jelenti, hogy naponta átnézem a játszóteret 🙂 , ha kell takarítok, sepregetni mondjuk a trambulinban mindig kell.
Viszont cserébe öröm látni, milyen jól érzi magát Toma, amíg tegnap például a teraszt raktam rendbe, simán homokozott, ugrált és persze élvezte az egészet 🙂 … Teljesen mindegy, hogy mekkora a kánikula, az árnyékos részen remekül van Legkisebbünk, a medencéről nem is beszélve. De bent is nagyon jól érzi magát, valahogy jobban elmélyül mindenben, a csak itthoni napunkon például rengeteget olvastunk az ő kérésére, pár hete van ez, hogy napközben többször és persze este is igényli az olvasást, úgy örülök, hogy így szereti a könyveket! De mostanában keresi a foglalkoztató füzeteket, szerdán például a Villámos matricás füzetét fejeztük be, amit egyszer félbe hagytunk:
A Miniversumtól pedig egyenesen megihletődött, kérte, hogy vegyük elő a nagy faépítős sínpályát, úgyhogy tegnapelőtt este építkeztünk, játszottunk 🙂 , és végre a játszószoba is újból birtokba lett véve, mert ahhoz azért ragaszkodtam, hogy az előreláthatóan napokig fennmaradó pálya, ott kapjon helyet 🙂 .
Szóval jó itthon lenni és nemcsak én érzem ezt, hanem minden bizonnyal Toma is, mert mostanában nem érdeklődik annyira programok iránt, sőt, megesett egyszer az is, hogy nekem kellett noszogatni, hogy induljunk el itthonról 🙂 . Még jó, hogy ez a Miniversumnál történt, mert azóta többször megjegyezte Legkisebbünk, hogy milyen jó, hogy rábeszéltem 🙂 !
Lehet, hogy ugyanazt a cikket olvastuk 🙂 , én is örültem annak, ami abban volt, főleg, hogy mostanában tényleg erre hajlik Toma is többször, bár még igazán nem unatkozott, de lehet, hogy azért sem, mert eddig mindig megmentette valaki 🙂 . Most legalább akkor sem lesz lelkiismeret furdalásom, ha picit unatkozni látom 🙂 …
Jaj, igen, áldás, ha a gyerek otthon is jól érzi magát, ez mindenkinek jó. Nálunk is jövősek-menősek a fiúk, és ha otthon maradunk, néha megbánjuk a döntésünket, de vannak igazán jó napok is, amikor feltalálják magukat. Éppen most olvastam két cikket a témában, az egyik arról szólt, hogy nem baj, ha unatkozik a gyerek otthon, hagyjuk, hogy maga találjon ki elfoglaltságot, és nem baj, ha otthon vagyunk velük nyáron, és nem állandóan pörgünk. Szóval, bólogatok!