Azért nem reggeltől-estig ilyesmi volt nálunk, alapvetően egy nagyon nyugis, kellemes hétvégén vagyunk túl. Valahogy mindig délutánra programoztunk, a délelőttök olyan kis nyugisan teltek, szombaton például kerteztem egy picit, takarítottam, aztán medencéztünk jó sokat. Estére beszéltük meg Toma legújabb kis barátjával Dominikkal és anyukájával, hogy a kalózos játszótéren találkozunk. Legkisebbünk ott haverkodott össze még az első alkalommal Domival és azóta már többször beszéltünk egymással, szombat este pedig végre, újra találkoztak a fiúk, azért tettük későre a találkát mert aznap ugye tényleg nagyon meleg volt.
Nagyon jól megérti egymást a fiúk, Doma 1 évvel idősebb Tománál, pont hasonszőrűek egyébként, fő lételemük a szaladgálás, de olyan szinten, hogy a játszótéren szinte nem láttunk mást belőlük, csak, hogy egymást kergetik 🙂 . Ezt egyébként általában egyik barátja sem bírja Tomának, valahogy mindig előbb kidőlnek, Legkisebbünk meg még szaladna, úgyhogy most emberére akadt 🙂 …
Aztán eljött az is, amit annyira nem vártunk, a haver valakitől látta, hogy milyen jó felmászni a hajó tetejére és ott garázdálkodott, Toma még nem tudott odáig felmenni (annak örültem, hogy belátta, ez még sok neki), viszont kimászott rendszeresen az egyik erkély szélére és onnan ugrált a homokba…
Fél kilenckor zárt a játszó, ők utána sem tudtak elszakadni egymástól, a szomszédos focipályán kergették egymást, majd a kapura másztak, amire végre, nagy nehezen haza tudtuk őket rángatni 🙂 .
Persze megbeszéltük, hogy találkozunk hamarosan, tervbe vettünk egyéb közös programlehetőségeket is, mert anyukája szerint Domi sem talált még eddig ennyire magához illő barátot 🙂 . Hazaérve vastag koszcsík lett volna a kádon, ha nem zuhanyoztunk volna 🙂 , iszonyú mennyiségű homok és egyéb jött le Legkisebbünkről, ugyanis végig mezítláb szaladgáltak (meg ugráltak, fetrengtek 🙂 ) a homokban a játszón 🙂 .
A vasárnap délelőtt is nyugisan telt, főztem (bár ilyen sem volt még, majdnem teljesen elégettem a pörköltet 🙂 , de megmentettük a Családfő közreműködésével és még finom is lett 🙂 ), pakolásztam, olvastunk, aztán délután elindultunk a várva várt nagy helyre! Bejelentettem ugyanis Tomát lovagolni, amire már régóta vágyott és naponta többször is képes volt megkérdezni, hogy ugyan mikor pacizhat már 🙂 … Eredetileg ide a közelünkbe, tőlünk kocsival 4 pernyire mentünk volna lovagolni, tavasszal egyszer el is mentünk egy ismerkedős napra, akkor a nagy szél miatt sajnos nem lehetett lóra ülni. Aztán a hely váratlanul átmenetileg bezárt, tulajdoni viták miatt (pedig nagyon örültem a közelségének, meg, hogy nyáron akár hetente többször is átszaladhattunk volna), úgy volt, hogy nyílik egy másik, ugyancsak a környéken, de mivel ez eddig még nem történt meg, más hely után néztem.
A lovarda, amit kinéztem már nincs ilyen közel, jó 25 perc kocsival, viszont az a nagy előnye, hogy van fedett lovaglópályája is, így esős időben és télen sem kell kihagyni egyetlen alkalmat sem az időjárás miatt.
Sok lovarda van egyébként a közelünkben, de fedett pályával rendelkező csak kettő, ez a közelebbi és úgy gondoltam, ha már autózni kell minimum negyed órát bármelyikhez, akkor már olyat válasszunk, ahová mindig mehetünk. Hármasban elindultunk és jól meg is lepődtünk, mert ráadásul még szép is a környezet, egy jó kis játszótér is van a területen (azt nem tudom, mennyi ideig tart majd hazajutnunk hetente 🙂 ), szóval nagyon tetszett mindenkinek.
De legjobban Legkisebbünk volt elragadtatva, már nézegette az ugrató helyeket, hogy majd neki is ott kell ugratnia 🙂 , de azért lehűtöttük, mondtuk neki, hogy egyelőre a ló hátán maradjon meg 🙂 … Negyed órás kis ismerkedős pónizással indítottak tarka Terkán 🙂 (ez mondjuk furcsa volt nekem, mert anno, amikor Mátéval és Szamival jártunk az ügetőre, egyből nagy lovon kezdtek, bár kétségkívül ez a biztonságosabb magasság),
tornáztak is egy igen picit lóháton.
Hamar elröppent az idő, Toma még ment volna pár kört azt hiszem 🙂 és persze másnap is vissza akart menni mindenképpen 🙂 .
Ezen a héten megyünk valamikor, majd telefonon jelentkezünk be (még nem tudjuk hogyan alakul a hét, mikor jön Máté és Kati mama jön-e), mert mindenkinek nagyon tetszett minden, még a Családfő is meg volt teljesen elégedve 🙂 .
Még mielőtt hazamentünk volna útba ejtettük családi programként az autómosót 🙂 , aminek elég nagy sikere volt Legkisebbünknél, volt már párszor, de ez megunhatatlan azt hiszem 🙂 …
Aztán hazaérve olyan jó kis nyugi volt, én még olvastam is egy picit, majd megnéztük Tomával a Minimaxon a Khumba című filmet, még én sem láttam és nagyon jó volt (egy zebráról és a csordájáról szól), az Alma együttes filmzenéjét nagyon szeretjük hozzá. Aztán már csak a napi kötelezők maradtak, de kifejezetten jó kis hétvége volt ez a mostani 🙂 .
