Lovas, pecás, lazulós hétvége

A szombatunk volt az aktívabb nap, tulajdonképpen arra jutott minden program, vasárnap meg szépen leeresztettünk és még társaságunk is volt hozzá 🙂 . A szombat már péntek este kezdődött, a fiú nép egyik fele lázasan készülődött, hogy reggel hajnalban elindul pecázni. Így is lett, a Családfő és Máté a közeli, kedvenc tavukra vonultak ki, mi pedig Tomával fél 11-re lovagolni mentünk, immár másodszor. Legkisebbünk most is nagyon izgatott és még ügyes is volt a pacin, csak az árnyékolta be egy picit az örömét hogy ő akkor most nem tud horgászni, de megnyugtattam, hogy délután mi is csatlakozunk a család másik feléhez 🙂 . 

Most nem tarka Terkán ült, hanem Csilin, egy fehér pónin, akinek végre nem felejtettünk el almát sem vinni 🙂 .

A lovaglás után ki kellett próbálni az ottani játszóteret is, amit múltkor valahogy kihagytunk, jó sokáig időztünk ott,

főleg, hogy adódott más érdekesség is. Toma kisebb korától imádja a szalmabálákat, mindig a kocsiból csodálgattuk ezeket, most végre testközelbe kerültek 🙂 .

Nagy nehezen elindultunk haza, ami főleg a beígért peca miatt sikerült, aztán otthon egy gyors ebéd után mentünk is a tóra a többiekhez.

Éppenséggel rettentő sok halfogásuk nem volt aznap, egyet-kettőt azért sikerült megakasztani, de megállapítottuk, hogy ennyi erővel hozzánk a sarokra is kiülhettek volna 🙂 . Máté viszont már nagyon várta, hogy horgászhasson, az utazás előtt sem tudtak valahogy eljutni, szóval örült neki, főleg ő akart menni. Mivel a kapások között sok idejük volt a fiúknak – kár, hogy nem vittünk kártyát, bár szerintem a többség lehurrogott volna az ötletért, hogy peca közben kártyázni (!!!) 🙂 – egymást húzták-nyúzták a fiúk, jókat rötyörésztek, mindenfélével hülyéskedtek, jól elvoltak 🙂 .

Aztán menetrendszerűen előkerült, ami holt időkben szokott, hogy vegyünk valamit a büfében, ez elsősorban Legkisebbünk ötlete volt és mivel közel volt hozzánk, viccesen mondtuk neki, hogy menjen és vegyen valamit 🙂 . Na, de ő ezt komolyan is vette és annyira édes és legfőképp ügyes volt, el is indult, mi meg néztük: megállt az ajtó előtt, mint aki erőt gyűjt, hogy bemenjen-e vagy sem, aztán elindult. Vett is nyalókát, hozta nagy örömmel és mondta, hogy mivel több nagyot vett, a néni üzeni, hogy 500 Ft lesz… Adtuk a pénzt, ő visszament kifizetni, a nyalóka után megint büfézni támadt kedve, most már nagy előrelátóan pénzt is kért tőlünk 🙂 , vett is chips-et mindenkinek 🙂 , bár volt, ami nem volt a fogunkra való, mire ő felajánlotta, hogy vesz egy másikat 🙂 !!! Mi mondtuk neki, hogy most már maradjon csak ott velünk, egyrészt mert elkölti az összes pénzünket, másrészt a néni egyetlen, de aktív vásárlójaként, lassan egy perc nyugta sem lesz tőle 🙂 … Viszont megdicsértük, mert nagyon ügyes volt, nemrég született, most meg már egyedül vásárol 🙂 …

Aztán Apa lekötötte a kis izgőmozgónkat egy kis csaligyúrással, amit imád,

meglett az utolsó halfogás is,

így Toma sem maradt ki semmiből, szóval eredményesen zárult a pecás nap 🙂 . Máté mondjuk még el tudott volna képzelni pár halacskát a hálóba, de azért napközben szerencsére fogtak néhányat, neki is megvolt az öröme 🙂 …

Másnap reggel nagy reményeink voltak, legalábbis nekem 🙂 . Először mondjuk a Velencei tóra akartunk menni, de a 24 fokos víz egy kicsit elrettentett főleg engem (na jó, a Családfő még asszem a lábát sem rakta volna bele 🙂 ), de biztos vagyok benne, hogy ezt a hőmérsékletet Legkisebbünk sem díjazta volna. Arról nem is szólva, hogy Legnagyobbunknak semmi kedve sem volt strandra menni, hát nem tudom, de ez a közös programszervezés mostanában, így a kamaszkor körül, kezd egyre nehézkesebb lenni 🙂 … Ha már itthon maradtunk, gondoltam ebédfőzés után a felső szintet is kitakarítom, lenyírjuk a füvet, kinti munkázunk és hasonlók. Az ebédfőzésig minden jó úton haladt, aztán egyszer csak váratlanul megérkezett hozzánk Szami a keresztfiunk, akinek mindenki nagyon megörült, erre járt és beugrott hozzánk. Így aztán lett közös ebéd, forma-1 nézés a fiúkkal, focizás a kertben, közös ugrálás Tomával a kinti trambulinban és mindenki remekül érezte magát 🙂 ! Estig maradt Szami, aztán ment haza a nagymamájához, maradt volna még EB döntőt is nézni, de hétfőn diákmunka várta, úgyhogy ez sajnos elmaradt. A foci EB végül örömmel zárult, ha nem a németek nyertek, akkor legalább a portugálok…

Hát, nem váltottuk meg a világot vasárnap (sem) 🙂 , a fű nem nyíródott le, a felső szint sem tisztult meg 🙂 , de legalább Apa kigazolt sok helyen és az ugráló összekapcsolóját is megjavította 🙂 . A munka biztos megvár, erre a hétre úgysem tervezek nagy jövés–menést, programok terén valószínűleg csendesebb napok jönnek, viszont gyerekzsivajban hangosabbak leszünk, ugyanis kedden érkeznek meg a barátaink (Szami családja) Angliából, úgyhogy lesz itt forgalom, abban biztos vagyok. Végre Máté is boldog lesz, Beni barátjánál jobb programot el sem tudok képzelni neki (főleg, hogy egész nyárra maradnak a fiúk 🙂 ), és persze Toma is örülni fog mindenkinek 🙂 !!!Unatkozni biztosan nem fogunk 🙂 …