Kánikulás itthoni

Azt hiszem ilyennek is kell lennie a nyárban, hogy tényleg nem megyünk sehová és még élvezzük is 🙂 ! Sőt, tovább megyek, mintha most kezdtünk volna igazán elmerülni a szabadságban, bár, ha jobban belegondolok ilyen napjaink nem is nagyon voltak, hiszen Máté szinte az évzáró után Veszprémbe távozott 🙂 , mi meg Tomával két napot egyben talán nem is voltunk itthon, jó másfél hónapja jövünk-megyünk, programozunk, mivel neki ugye hamarabb véget ért az ovi 🙂 .

Az apropót nyilván a hőség adta meg az itthoni léthez, viszont idén Máté semmi hajlandóságot nem mutat a strandok iránt (most mondjuk a medencésre én sem vágytam), Legkisebbünk pedig imádja az itthoni pancsolást, így nem volt kérdés mit csinálunk 🙂 … A 11 és 15 óra közötti időt kihagyjuk mindig (mondjuk az árnyékban a homokozó és az ugráló ilyenkor is üzemel, ha nem is órákra 🙂 ), addig készült az ebéd és ha belefért játszottunk is, de valahogy mindenki leeresztett, én meg beértem magam az elmaradásaimmal 🙂 . Mert azért az nagy könnyebbség, ha láthatóan, hallhatóan és érezhetően remekül érzi magát mindkét fiú egymás társaságában, naponta többször órákat (!) töltöttek a vízben 🙂 és azt hiszem megint csak a Duna túlpartján is hallhatta mindenki, hogy micsoda muri van nálunk 🙂 .

Ennyit a fényképezésről 🙂 :

Én meg közben, ha nem is fénysebességgel, de jól haladtam, megtisztult és elrámolódott sok minden, tegnap délután pedig, ugyancsak egy maratoni fürdőzés közben megesett olyasmi is, ami már rég nem. Mégpedig a frissen kitakarított, felmosott lakásban a kávémat iszogatva néztem egy a tévében elcsípett utazós főzőműsort, ami Olaszország ízeit mutatta be és olyan, de olyan jól esett 🙂 ! Közben azért beszűrődtek olyan hangok is, amiken jól szórakoztam, ugyanis Toma kiszaladt pisilni a kert egyik zugába, mire Máté jól meglőtte hátulról a vízipuskával többször is… Legkisebbünk ezt érthető felháborodással fogadta, és egyből megtorolta, amikor Legnagyobbunk szállt ki kibányászni a labdát egy nehezen megközelíthető részről 🙂 . Megvolt a strand feeling is, hétfőn főtt kukorica, tegnap pedig lángos volt nálunk természetesen, meg fagyi nagy mennyiségben 🙂 .

Mától szerintem azért már zajosabb napok jönnek, tegnap ugyanis a Családfő ment ki a reptérre a barátainkért. Mivel este fél 10-re szállt le a gép, csak ő ment értük kocsival, mivel Toma szempontjából késő volt már, egy autóba pedig Mátéval együtt nem fértek volna be. Ehhez képest a Legkisebb is teljesen fel volt pörögve, este 10-kor esze ágában sem volt aludni, és megvárta a Családfőt is, meg persze telefonon cseverészett a hazaérkezőkkel 🙂 …

Már most tudom, hogy nagyon hiányozni fog ez az időtlenség, ráérősség majd ha kezdődik az ovi-suli, jó lenne, ha nyúlna az idő vagy nemtom, mert már tulajdonképpen nyár közepe van…