A Gellért-hegyen

Úgy látszik mostanában a nevezetes látnivalókat részesítjük előnyben, a Margitsziget után, most a Gellért-hegyet barangoltuk be 🙂 . Mondjuk nem teljesen a mi ötletünk volt, főleg a barátaink szerették volna, akik már jó pár éve külföldön élnek és főleg amikor Kanadában laktak, honvágyukban többször eszükbe jutott sok minden Budapestről, köztük a Gellért-hegy is…

Náluk az egész család útra kelt, illetve majdnem az egész, ugyanis Beni Máté kíséretében itthon maradt nálunk, mert nekik semmi kedvük nem volt egy ilyen túrához. Mivel mi is menni akartunk, úgy döntöttünk, hogy akkor maradjanak nálunk. Hagytam itthon nekik ebédet is, mi pedig Tomával csatlakoztunk a többiekhez. Gyalogosan, autó nélkül mentünk, kicsit vicces volt, mert olyanok voltunk, mint valami turisták 🙂 .

Az már útközben jutott eszembe, hogy a Szabadság híd most szabadon bejárható, úgyhogy kitaláltuk addig villamosozunk, utána pedig gyalog megyünk át a Gellért-hegyre. Na, ez az egyik legjobb ötlet volt, teljes lázba jött mindenki amikor odaértünk, jöttünk-mentünk, sőt, még egy picit fel is másztunk a hídra, azért csak a biztonságos részen sétálgattunk, és elszörnyedve néztük, hogy voltak, akik a nagy magasságokba mentek fel. Tomának persze ez nagyon bejött, ő is elindult volna tovább, úgy kellett visszafogni 🙂 :

Azért nagy nehezen csak elszakadtunk a hídtól, és jó volt nézni a Dunán a hajókat (és persze elhangzott, hogy miért nem hajózunk 🙂 ), meg csak úgy mászkálni 🙂 .

Arra biztosan emlékezni fogunk, hogy az egész hídon ücsörgő embereket láttunk 🙂 …

A Gellért-hegyen egyből a csúszdaparkkal kezdtünk, ahol mi “kipihentük” a gyaloglást, Toma pedig teljes gőzzel csúszdázott.

Elég sokáig ott voltunk, közben tudtunk végre beszélgetni is, Szami pedig beszállt Legkisebbünkkel csúszni 🙂 , Toma meg még az egyik kisfiúval össze is haverkodott, akinek távirányítós autója volt, jó ideig azzal játszottak közösen 🙂 .

Aztán elindultunk felfelé a hegyen, ami tényleg gyönyörű, itt is régen jártam úgy én is, hogy végigsétálok rajta. Igaz lehet, hogy addig eszébe se nagyon jut senkinek, amikor mindennapos elérhetőségben vannak a dolgok, mert mint beszéltük éppen, amikor itthon voltak, ez senkiben nem merült fel 🙂 . Az ilyen részleteket szeretem ott:

Elég meleg lett akkorra, fejben néha igazat adtunk a kamaszodóknak, akik otthon medencéztek boldogan 🙂 . Legkisebbünk elég jól bírta a strapát, bár a fényképezéshez már nem sok türelme maradt 🙂 :

Zugfotók, hogy legyen valami közös emlék is 🙂 :

Eljutottunk a Szabadság szoborhoz, amit pár hete a hajóból nézegettünk, akkor egyébként Toma szerette volna, hogy megnézzük, úgyhogy most megtettük, így még nekem sincs fotóm róla:

Visszafelé a Citadella felől sétáltunk le, ágyúkat néztünk és bóklásztunk az árusok között, meg nagy megdöbbenésünkre vettünk limonádét és egy üveg jeges teát 2000 Ft-ért (!), majdnem kiesett a pénz a kezemből, ugyanis meg sem néztem az árakat, na, erre azért nem gondoltam volna 🙂 … Vettünk még csavaros fagyit is, azt nem hagyhattuk ki és nem is volt ilyen brutál összege 🙂 :

Busszal mentünk a Móricz Zsigmond körtérre, onnan villamossal és hévvel a kocsiig, ezt természetesen Toma élvezte a legjobban 🙂 . Késő délután értünk haza, a nagyfiúk addig remekül szórakoztak, ettek-ittak, fociztak, élvezték, hogy egyedül lehetnek teljesen 🙂 és persze medencéztek egész délután. Ehhez Toma is csatlakozott, ahogy hazaértünk ment a vízbe 🙂 . Jó volt, az meg főleg, hogy egy picit turistának éreztük magunkat Budapesten 🙂 !