Barátos mininyaralás

Tényleg mini volt, mert csak hétvégére mentünk és nyaralás volt a javából, sűrítve volt benne minden jó, amit szeretünk. Szombaton a barátaink öten és mi négyen vonultunk el Rétimajorba, amiről már tavaly is írtam és amit én személy szerint imádok 🙂 . A hely gyönyörű, főleg horgászatra van szakosodva, de van egy kis wellness része is medencével, szaunával, masszázzsal. Úgy látszik, ide valahogy mindig többesben megyünk, tavaly az unokatesómék látogattak meg minket, most pedig eleve sokan mentünk. A házról már nem is készítettem fotót (ez az), de tényleg szuper, ilyen baráti társaságra van kitalálva, 5 szoba, fürdőkkel és egy nagy nappalival, konyhával, tényleg nagyon kényelmesen elfértünk és ami remek, hogy kilépve az ajtóból már ott is van a tó.

Nagyon jó, meleg időt fogtunk ki, de itt az a jó, hogy pecázni és wellnessezni kevésbé jó időben is lehet. Most viszont tényleg hőség volt, ott valahogy még inkább, mert mint megtudtam egy medencében fekszik a hely és valahogy megáll ott a meleg. Idáék miatt később indultunk, így ebéd környékére érkeztünk meg szombaton, elfoglaltuk a helyünket, átmentünk az étterembe ebédelni (három is elmúlt, amire végeztünk), majd kicsit körbenéztünk a környéken és visszatértünk a főhadiszállásra 🙂 . A délután már gyorsan elszaladt, a Családfő, Máté és a Idáéktól a középső fiú Gergő, persze egyből leült a partra horgászni 🙂 .

Ők alkották a pecás csapatot tulajdonképpen, hozzájuk néha csatlakozott Beni és Szami,

na meg Toma, aki minden halból ki akarta venni a részét,

de azért a kapások között más sűrű dolga is akadt 🙂 : elvittük a futóbiciklijét és azzal vezette le energiáit, hogy a nagy ház körül bringázott, fogócskázott és bújócskázott a fiúkkal, na meg a távirányítós tűzoltó autójával játszott, sőt, ha volt partnere (márpedig sűrűn akadt a fiúk között), velük felváltva versenyzett vele 🙂 és persze rohant, ha kapás volt (ami szombaton sajnos nem sok volt). Mi Tomával vadvirágokat is szedtünk és a kedvencemet gyűjtöttük a környékről, amit főleg én ettem 🙂 : vadcseresznyét és szilvát, meg persze be nem állt a szánk egész nap 🙂 .

Estefelé aztán hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy szalonnát kéne sütni, Idáék elautóztak a közeli Sárbogárdra, ahol nyitva volt az egyik hiperszuper és beszerezték a sütnivalót. Bogrács volt a háznál, de nyársakat nem találtunk, így szereztünk vastagabb ágakat és mi Idával, meg Gergővel kihegyeztük őket 🙂 , nagyon büszkék voltunk magunkra, mert ilyet még nem csináltunk és működött a dolog 🙂 ! Szalonnát és kolbászt daraboltunk és felhúztuk az ágakra, nagyon kis guszta lett az egész 🙂 ,

a maradékot pedig betekertük alufóliába (mivel másunk nem volt) és végül parázson sütöttük ki.

Már beesteledett persze amire égett a tűz, de mindenki nagyon lelkes lett és jött sütni, énekeltünk is minden hülyeséget, egyedül a Családfőnk nézett a tűzhöz ritkán, őt ugyanis idegesítette, hogy addig nem igazán fogott halat 🙂 …

Persze, Toma sem feküdt le aludni, sőt ő is sütögetett hol Mátéval, hol velem, hol néha egyedül, de mindenben benne akart lenni 🙂 !

Máté meg nagyon élvezte az egészet szerintem, főleg azt, hogy így együtt voltunk 🙂 . A végén persze ettünk is a kisült finomságokból, úgyhogy jó későn mentünk aludni és az éjszakai pecát is lefújták, mert kapásuk, na az addig nem nagyon volt.

Másnap aztán a mi Apánk jó korán kelt és húzta is a halakat folyamatosan,

végre visszatért minden a megszokott kerékvágásba 🙂 . Későn, de egymás után ébredeztek a fiúk is, megállapítottuk, hogy a pecások kelnek hamar, először Máté, aztán Gergő ment ki a partra, majd lassan mindenki felkelt 🙂 . Máté Gergővel félrevonult horgászni, nagyon jófejek voltak, ahogy ültek egymás mellett a kapásokra várva, itthon néztem, hogy le sem fotóztam őket 🙂 . Legnagyobbunk most kevesebbet fogott, mint máskor, nem is tetszett neki a dolog, de vigasztaltuk, hogy most azért nem csak a horgászattal foglalkozott, hanem fürdött is jó sokat a többiekkel. Viszont az aranyhalának (ami hivatalos nevén gojponty) nagyon örült, pont akkor fogta amikor vele ücsörögtem a parton, szerinte meghoztam a szerencséjét 🙂 :

Családfő pedig maradt a helyén, hozzá Legkisebbünk csatlakozott, aki vasárnap még inkább belejött a pecába (megállapították a családunk fiú tagjai, hogy hamarosan nem tudják majd itthon hagyni velem, amikor horgásznak, mert annyira lelkes 🙂 ). Állandóan halat akart fogni ő is, egész nap csak ilyeneket láttunk:

Vasárnap többször átmentünk a wellnessbe, rengeteget fürödtek a fiúk, ráadásul szinte csak a miénk volt az egész, talán egyszer mártózott meg ott egy másik család, úgyhogy nagyon élveztük a dolgot 🙂 ! Na, ott esélyem sem volt fotózni, pedig akartam, de végig Legkisebbünkre kellett figyelni, aki a karúszójával állandóan a pezsgőfürdős medencéből a nagyba rohangált át, persze követve a nagyokat, akik jól elhülyéskedtek a vízben, meg beleugráltak, amit Toma is akart, így azt találtam neki ki, hogy a lépcsőről ugrálgasson. Hát, pihentetőnek nem nevezném ezt a részét a dolognak, mert miatta állandóan résen kellett lenni, az volt a legnehezebb, hogy mindig azt akarta csinálni, amit a nagyok, csak ő ugye nem tud úszni 🙂 …  Azért én kicsit úsztam is néha, addig vagy Apa vigyázott rá, vagy Ida vagy valamelyik nagyobb fiú. Aznap többször is megejtettük, hogy átmentünk, fürdött egy picit a banda, aztán visszamentünk pecáztak, megint elmentünk medencézni és így telte el tulajdonképpen a nap 🙂 . Lehoztak magukkal focilabdát is a fiúk, mert van ott egy pálya, ami elő sem került 🙂 , és így volt jó, most nem lehetett nem vízben lenni 🙂 .

Az estét még egy közös fürdéssel zártuk, aztán gyorsan összekészültünk és este 7 is elmúlt, amire elindultunk hazafelé. Toma persze elaludt a kocsiban, de mindenki jó fáradt volt, ahogy hazaértünk szinte egyből mentünk is aludni 🙂 . Nagyon szuper volt a hétvége, mindenki egyöntetűen maradni akart, elképzelhető, hogy lesz még folytatása a dolognak 🙂 …