Nyaralás előtt

Semmire sem volt időm hétvégén, mert mindenfélével foglalkoztam, csak a készülődéssel nem 🙂 . Hajráztam rendesen, mert be akartam fejezni, amit elterveztem a benti-kinti elmaradásokkal kapcsolatban. Azt nem mondom, hogy sikerült minden, de a java része igen, így majdnem elégedett vagyok. Most olyan szép rend és tisztaság van, hogy komolyan kedvem lenne itthon maradni 🙂 (na jó, azért nem is 🙂 ). Az biztos, hogy jó lesz hazajönni a rendes lakásba, bár lehet, hogy kicsit túlzásba vittem a dolgokat, még a vízforralót is vízkőtlenítettem 🙂 , a játszószobával is rendesen haladtam, ha pár napig még itthon lennénk, szerintem sok mindennek a végére érnék, olyan lendületben vagyok 🙂 . (Aztán itt szokott megbukni a dolog, mert amikor hazajövünk, akkor meg jönnek az újabb programok elfoglaltságok, mert persze ezek miatt vagyok egyébként is elcsúszva 🙂 ).

Tegnap pedig szinte egész nap a kertben ügyködtem, gazoltam, karóztam, kötöztem és megállapítottam, hogy hálásabb a kert, mint amit megérdemlek 🙂 . Ez a nyár, valahogy nem a kerté, pedig még mindig a szívem csücske, de valahogy már tavasszal elment az egész, amikor minden “fontosabb” volt, mint a kertezés, sok dolgot nem is ültettem, amit szerettem volna, sok minden később került a földbe, a karbantartás, gyomlálás is késve szokott megtörténni, hát szóval nem olyan az egész, mint mondjuk tavaly volt… Ehhez képest tegnap szüreteltem a kígyóubikat, érik a sok paradicsom és jó későn ültettem, mégis úgy látszik, hogy rengeteg sok cukkinink lesz nemsokára 🙂 . Kicsit lelkiismeret furdalásom is volt, hogy alig foglalkozom az egésszel, mégis ilyen bő a termés…

A fiúk jól elvoltak most is, sok más mellett medencéztek, és Toma felfedezte magának a Ki nevet a végén társast 🙂 . Valamelyik nap nyúzott, hogy játsszunk valamit és a szortírozás és fűnyírás között nem volt más ötletem, mint ez a játék. Annyira megtetszett neki, hogy már bepakoltam a nyaralásra, anno Máténak is nagy kedvence volt, tegnap azon nevettem, hogy együtt játszottak jó pár partit, Legkisebbünk nagy örömére, Legnagyobbunk pedig a régi szép idők emlékére 🙂 .

Aztán vasárnap délután már a Családfő is emlegette, hogy ha nem felejtettem volna el nyaralni megyünk vagy mi hétfőn 🙂 , és finoman célozgatott rá, hogy a kerti munkák helyett lehet, hogy inkább a pakolással kéne foglalkozni 🙂 . Így foglalkoztam vele később, éjjel és hajnalban 🙂 (különben is jobban szeretek ilyenkor készülni, mert nem zavar senki 🙂 ), és nagy örömömre megállaptottam, hogy fejlődőképes vagyok, elég gyorsan sikerült mindent bepakolni és egy nagy táskában elférünk mindannyian ruhaügyileg 🙂 , szóval normál mennyiséget pakolok és a strandcuccok, egyebek is normál keretek között vannak 🙂 .

Hamarosan indulunk a Balatonra, sajnos nem maradunk egész héten Apuci munkaügye miatt, de bízom benne, hogy sikerül jól kiélvezni a napokat, addig is pá, puszi mindenkinek 🙂 !