Mostanában…

…valahogy nem tudok ide annyit jönni, mert mindig van valami, ami elviszi az időt. Mondjuk az is benne van ebben, hogy többet olvasok, ha lecsípek egy kis időt valahonnan, akkor azt erre fordítom (ráadásul újabb könyveket vettem ki a nyári szünet után, újra megnyitott könyvtárunkból). És hát itt az Olimpia, amit hol este, hol éjjel nézünk mindannyian lelkesen (Legkisebbünk kivételével persze 🙂 )! A fiú szakasz még képes hajnalban is felkelni ezért, én mondjuk erre nem vagyok kapható 🙂 , de hajnali félálmomban általában nyugtázom a Máté által nekem hozott hírt, hogy ki mit nyert vagy nem nyert meg 🙂 …

Nem is kommentelek annyit kedves blogbarátaimnál sem, pedig tudom kivel mi van, mert futtában, néha a telefonomról, de elolvasom azért a napi történéseket. Mondjuk ez főleg azóta van így, hogy “nyaraltunk” és amióta megérkeztünk, rendesen elsodortak a házimunkák is, meg a többi egyéb. Barátaink visszamentek Angliába, hétvégén utaztak el, fájó, mert egyebek mellett ezzel is úgy érzem, hogy megyünk ki a szünetből… Mondjuk a gyerekek, a 3 fiú még itthon maradtak két hétig, de ennek is letelt már a fele, pont egy hét múlva mennek el ők is… Addig persze továbbra is 3 gyerekem van 🙂 , Beni tulajdonképpen nálunk lakik, Máté szórakoztatása letudva 🙂 . Továbbra sem akarnak szinte sehova sem menni és éhesek mindig, mint a farkasok. 

Szóval a gyerekek jól szórakoznak mindenképpen, még Toma is, most valahogy már beállt egy rendszer: Mátéval általában versenyautózik, felváltva dögönyözik egymást, Beni besegít neki legózni (ő kiskorában ezt imádta 🙂 ), fürdenek és kint fociznak vagy a medencéből labdáznak (ez egy külön módszer, az egyik kint van, a többi bent a vízben 🙂 és cserélnek…). Nem telnek eseménytelenül a napok, Legkisebbünknek rásegítek azért erre, bár nem szívesen hagyom a nagyokat itthon, már ezt is kezdjük jól kezelni a nyár végére 🙂 , lecsípünk pár órát játszóterezésre és tegnap fél napot játszóházra 🙂 . Mindezt a nyár elején megismert kis barátjával, Domival és anyukájával tesszük, akivel nagyon jól megértik egymást a fiúk és akikkel az utóbbi egy hónapban alig találkoztunk, mert vagy nekik nem volt jó vagy nekünk, szóval már régóta ígérgettük egymásnak ezeket az alkalmakat és még továbbiakat tervezünk, csak tudjuk összehozni 🙂 .

Az idei nyarat ráadásul elég mozgalmasnak érzem, sok helyen jártunk, ha csak a fővárosi kiruccanásainkat veszem akkor is, rengeteg programunk volt, mi mentünk vagy hozzánk jöttek és még a tervek szerint nincs vége a sornak 🙂 , azt hiszem nagyon is hiányozni fog mindez szeptembertől, az meg főleg, hogy ezt mindenféle tanulás és egyéb iskolai korlátok nélkül megtehessük… Egyébként meg nem nagyon szeretem az augusztus végét (kivéve ebből Máté szülinapját), mert utálok búcsúzkodni a nyártól! Hiába nyomom el magamban, akkor is érzem, hogy hűvösebbek a reggelek és az éjszakák, meg olyan mások kezdenek lenni a kinti zajok is valahogy… És hiába az egyik kedvenc évszakom az ősz a gyönyörű színeivel, ez a tanévkezdés időszakát és a szünet végét is jelenti… Talán majd 15 év múlva, ha fiúk már nem gyűrik napi szinten az iskolát, tudok majd örülni neki 🙂 …