A meglepetés

Azt hiszem még nem említettem, hogy úgy kb. két hete egy kicsit hozzánk költözött Murphy… Egymás után mondják be az unalmasat a különböző dolgaink. Legelőször a cirkónk gyújtója kezdett vacakolni, nem kapcsol be magától, és így gyakran elmegy a meleg vizünk, ilyenkor levonulunk a pincébe és manuálisan újraindítjuk. A szerelő majd jön hozzá, ha visszajön a szabadságáról, mert állítólag tud rá valami költséghatékony megoldást, ezért addig várunk rá. Aztán folytatódott az autómmal, ami rossz is volt, meg nem is, a szerelő legalábbis nem talált rajta különösebb hibát, de azzal “biztatott” minket, hogy látott már ilyet többször is, valószínűleg rövidesen a generátor bedobja a törölközőt, ami ráadásul nem kevés pénz, ha igaza lesz és addig is kicsit a fejem fölött érzem a bárdot… Majd jött ugye a szivattyúnk a nyaralás alatt, ami tulajdonképpen a leggyorsabb és legszerencsésebb elromlás volt az összes között, köszönhetően a szomszédunknak is.

Aztán eljött ezen a héten a csütörtök este és a mosógépünk stílusosan szólva csütörtököt mondott, egyik percről a másikra, mosás közben… Mondjuk ennek már volt előzménye, többször újra javíttattuk, a legemlékezetesebb húzása, jó másfél évvel ezelőtt volt, amikor december 22-én este nem volt hajlandó tovább mosni és a szenteste előtti napot a szereltetéssel, csere mosógép intézésével töltöttük 🙂 . Azóta még volt valami apró baja egyszer, és én magamban elkönyveltem, hogy többet már nem javíttatjuk, mert elég volt. Aztán tegnapelőtt ugye eljött ez a pillanat, de természetesen a legjobbkor, ezek a dolgok mindig megtalálják a legköltségesebb időszakot, amikor nem szívesen adjuk ki a pénzt ilyesmire, hiszen egyébként is annyi mindenre kell…

És itt jön a képbe Apuci, akinek még ennyi év után is sikerül meglepnie 🙂 ! Akkor este, már nem volt kedvünk a mosógéppel foglalkozni és azzal feküdtünk le, hogy majd másnap kitaláljuk, hogy mi legyen. Aztán reggel abban maradtunk, hogy a Családfő péntek lévén úgyis hamarabb szabadul, megvárom, mert még a ruhákat sem mertem kivenni a gépből, ugyanis attól féltem, hogy tele van vízzel, mert még lett volna hátra a programból. Aztán hajlottunk arra, hogy ezután kihívjuk az egy utcával arrébb lakó szerelőt, aki már többször javította és mégiscsak csinál vele valamit… Legalábbis én így hittem és tudtam, ezzel szemben Apuci a délelőttjét a neten töltötte (ezernyi más munkája mellett), keresett egy tök jó akciós gépet, elment, megvette és hazahozta… 

Az új családtagunk szuper kis gép, én sem választhattam volna jobban 🙂 :

Ráadásul én ebből mit sem érzékeltem, mert amikor hazatelefonált Máténak, kérte, hogy menjen ki segíteni, de én erről is lemaradtam, tulajdonképpen az előszobában találkoztam az új jövevénnyel 🙂 . Mondanom sem kell, az állam is leesett 🙂 , és hálás vagyok, de nagyon, hogy van valaki, aki még a gondolataimat is kitalálja és ennyire szeret 🙂 !