Barátos játszóházas

Itt még múlt héten jártunk, amikor olyan esős, borús, hűvös idő volt csütörtökön. Az elindulásunk kicsit nehézkes volt, ugyanis Toma már nagyon régóta szeretett volna menni, de a nagyfiúk persze erre nem voltak kaphatók 🙂 . Így előző nap délután mozit próbáltam szervezni, kinéztünk két olyan filmet, ami mindkét korosztálynak jó, az egyik 10 perccel később kezdődött volna, mint a másik. A fiúk beültek volna egyedül a filmre, mi pedig a másik terembe egy Tomának valóra ketten és amire ilyen szépen összehoztuk és megterveztük, addigra a nagyoknak elment a kedve az egésztől 🙂 … Aztán véletlenül észrevettem a neten, hogy az Elevenpark (ami Legkisebbünk kedvenc helye) épületében működik egy nagyobbaknak való lézer park is, így amíg Toma ugrabugrál, addig a fiúk lézereztek volna, ráadásul kombinált jegy is volt a kettőre. Tetszett mindenkinek az ötlet, ezen felbuzdulva beszerveztem Legkisebbünk kis barátját Dominikot és az anyukáját is. Este a részleteket egyeztettük Évával, hogy másnap délelőtt hol és mikor találkozunk, amikor a kamasz szakasz kitalálta, hogy ők mégsem jönnek… (meg is jegyezte Domi anyukája, hogy nálunk gyorsan változnak a dolgok 🙂 )

Így aztán természetesen nem mondtunk le semmiről, ha már így összehoztam a játszóházazást, a nagyoknak hagytam itthon ebédet (meg pénzt pizzára, ha esetleg éhesek lennének még, bár most éppen nem kellett 🙂 ), találkoztunk Domiékkal hozzánk közel, átültek a mi kocsinkba, mert így felesleges lett a kettő és eljutottunk végre az Elevenparkba, Toma legnagyobb örömére 🙂 . A két fiú jól megérti egymást, hasonszőrűek nagyon, tele mozgásigénnyel, egymás után szaladgáltak, ugráltak, csúszdáztak, gokartoztak és még sorolhatnám 🙂 . Csak néha volt kisebb összezörrenés, amikor az egyik gyorsabb volt a másiknál vagy valamelyik úgy vélte, hogy lemaradt valamiről, szóval a kritikus versenyhelyzetekben 🙂 , de végig remekül érezték magukat és jól elfáradtak 🙂 ….

Együtt csúszva 🙂 :

A közös munka eredménye 🙂 :

Eredetileg kettőre hazaértünk volna Domiék miatt, de mint kiderült nem volt halaszthatatlan dolguk, ugyanis háromkor sikerült eljönnünk a játszóházból 🙂 . Mivel nem így terveztük, mindenki nagyon éhes is volt, ezért a közeli Mekibe vettük az irányt, majd a lakmározás után hazajöttünk (általában hónapokig nem megyünk a Mekibe, de most két hét alatt kétszer is voltunk a nyárnak köszönhetően 🙂 ). Itthon a nagyok is épségben és tele hassal vártak, előző nap bolognait készítettem, így abból jól belaktak, még pizza sem kellett nekik 🙂 . Toma persze már másnap kérdezte, hogy nem mehetnénk-e újból, mondjuk már aznap a játszóházba…? 🙂