Ami már egy héttel ezelőtt, péntek éjjel kezdődött, ugyanis fennmaradtunk és megnéztük hajnali 3 körül az úszás döntőket, a számunkra legfontosabb Cseh Lacival. Máté és Beni is felébredt (beállították az ébresztőt 🙂 ), és közösen szurkoltunk az úszóknak, Hosszú Katinka, Kapás Bogi mind remekeltek és hát Laci, aki jó barát, főleg Apucinak, nagyon drukkoltunk neki! Én személy szerint elámulok és az egyik legnagyobbra tartom minden elfogultság nélkül, hogy ő mindig a legnagyobb hullámvölgyek után is – mind versenyeknél és egy versenyen belül is – vissza tud jönni és egészen egy éremig kapaszkodik!
Előtte nézegettünk hullócsillagokat is, általában ez Mátéval közös programunk augusztus 12 körül, éjszaka kivonulunk és számoljuk hányat látunk, eddig a legtöbb 11 volt. Most Máté Benivel volt elfoglalva, eddig ezt a mókát Apuci mindig átaludta 🙂 , most sikerült vele csillagokat lesni, de sajnos, mivel felhős idő volt egyet sem láttunk 🙂 … Két éve hullócsillagoztunk itthon utoljára, mert tavaly éppen a nyaralás alatt ért minket ez a nap, de ott sem hagytuk ki. Sütöttem sütit is a mostani alkalomra (ha tudunk, akkor kint eszegetünk pokrócba burkolózva, ha olyan az idő 🙂 ), előző nap Zsuzsi barátnőmtől kaptam egy nagy bödön szilvát, ami a telkükön termett. Ettük, ettük, de látni lehetett, hogy sok lesz ez nekünk, így gondoltam csinálok belőle lepényt. Nem akartam vele hosszasan vacakolni, de azért biztosan finom is legyen, ezért a jól bevált poharas kefires piskóta tésztáját választottam (néztem azért mást is a neten, de mégis ez tűnt a leggyorsabbnak) és mindig az első gondolat a jó, tényleg remek lett (2 kefir, 2 kefires pohár cukor, 2 tojás, 4 pohár liszt, 1 pohár olaj, 2 sütőpor)! Annyit változtattam rajta csak, hogy egy nagyobb tepsibe simítottam és amikor beleültettem a szilvákat, fahéjas cukorral szórtam meg a tetejét, nagggyyyon finom volt, többször is kell készíteni Máté igénylése szerint 🙂 . Még Legkisebbünk is jóízűen ette, bár a szilvát kihagyja sajnos, de egyszer majdcsak megeszi remélem 🙂 , viszont végig segített a sütésnél természetesen 🙂 .
Azért az éjszaka után jó fáradtan (és egyeseknek későn) indult a nap, délre viszont a közeli csárdánkban kellett lenni, mert a Családfő anyukájának, Éva mamának a 70. szülinapja volt aznap és ott ünnepeltünk. Azért az éjszakázás után örültem és igazat adtam Apucinak, aki oda vitte az egészet, ugyanis volt egy olyan ötlet is, hogy a kertben nálunk bográcsolunk és ott tartjuk meg az ünneplést, de a Családfő szerint ez a csárdás dolog nagyobb örömet szerzett az ünnepeltnek 🙂 .
Van, aki nem bír várni…
Tomával ajándékkártyát is rajzoltunk (!) a mamának, ugyanis egy hétvégi, belföldi utazás az ajándék, de majd vele együtt választjuk ki őszre. Toma pedig nagyon édes volt, a kis kártyára, amire én írtam, ő autópályát rajzolt és tele nyomdázta 🙂 . A nyomdázást előző nap is gyakorolta, tele lett tetkóval 🙂
sőt, még én is kaptam belőle 🙂 . Mostanában megint előveszi a lapokat és rajzol is, például legutóbb kérte, hogy segítsek Balatont csinálni 🙂 , aztán a kerti medencét kreálta meg szivárvánnyal, nyári élményeket rajzol a kis Drágám 🙂 .
Az ünneplés szűk körben zajlott, rajtunk kívül Enikő, Apa húga volt még ott. Egyesek viszont a végére meg sem álltak, ingáztak az asztal és a csúszda között 🙂 .
Hamar elszaladt az idő, ráadásul este Fradi meccsre ment a Családfő, Máté és Beni. Fél 9-kor kezdődött a meccs, a fiú szakasz nagyon készült rá 🙂 , bár utólag azt mondták, hogy Beni nem hoz szerencsét, mert múltkor és most sem nyert a Fradi 🙂 . Viszont nagyon jól érezték magukat, már fenték a fogukat az ott kapható nagy hot dogra és a pattogatott kukoricára 🙂 .
Mi persze itthon maradtunk Legkisebbünkkel, aki teljesen odavolt, hogy egyrészt ő nem mehet, másrészt meg akarta várni a többieket, ami igencsak éjszakába nyúló lett volna. Így aztán azzal vigasztaltam meg, ami alapjáraton is jó ötletnek tűnt, hogy kivonultunk az esti fürdés után mi kettesben, jól felöltözve hullócsillagokat lesni a kertbe 🙂 . Láttunk is kettőt, Toma nagyon boldog volt és én is örültem, hogy idén sem maradtunk csillagok nélkül 🙂 , na meg kívántunk is persze (volt aki bobozást és egy íjat 🙂 ). Legkisebbünk nagyon türelmes volt, mert azért várni kellett erre a kettőre is, addig nézegettük az eget, szerencsénkre szép tiszta volt, próbáltuk kitalálni, hogy melyik a göncöl szekér és hasonlók 🙂 , csillagászati ismereteket bővítettünk 🙂 , beszéltünk a Földről, bolygókról, sőt arról is, hogy ezek a hullócsillagok tulajdonképpen meteorok (ismerős volt neki maga a szó, valamelyik rajzfilmből) és a kis Drága érdeklődve hallgatta, nagyon aranyos volt 🙂 !
Végül Apáékat nem várta meg Toma, ájulásszerűen elaludt a nappaliban 🙂 , mint ahogy a többiek is hamar kidőltek miután hazaértek, ami nem csoda, kicsit sűrű volt a nap 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: