Kerti vonatokon robogva

Itt is már majdnem egy hete jártunk és nagyon szerettük 🙂 ! A Vasúttörténeti Parkban minden évben megrendezik a kerti vasutak találkozóját, jó ideje terveztük, hogy Tomával is elmegyünk, mivel annak idején Mátéval, persze, hogy kipróbáltuk 🙂 . Így vasárnap oda indultunk, jött volna Máté is, mivel Beni aznap nem volt nálunk, de megint kaptunk egy kis ízelítőt a nagyfiús korszakból, azt tudtuk, hogy ez nem az ő programja, de hát kell olyan is, hogy Tomának kedvezünk ugyebár 🙂 és ugyan vonakodva eljött volna, de láttuk mennyire nem akaródzik neki, így megszántuk és felajánlottuk, hogy ha akar, itthon maradhat… Azt az örömöt az arcán, azt látni kellett volna 🙂 ! Régen annak örült így, amikor ilyen helyre mentünk, most pont ellenkezőleg 🙂 … Tanuljuk folyamatosan az új felállást, azt hiszem sokat és intenzíven fejlődtünk mi is a nyáron 🙂 , de nehéz azért elengedni, külön menni, még akkor is, ha tudom, hogy ez neki jobb, akkor éppen…

Így hármasban mentünk Apával, és az is biztos, hogy így sokkal tovább maradtunk, mert Máté szerintem nem tolerálta volna ezt a sok időt, amit ott töltöttünk 🙂 . Először természetesen kiélveztük a kerti vonatokat, felültünk hármasban, majd Toma Apával, később velem, robogtunk kis gőzösön, dizelen és tényleg nagyon élveztük, mind a hárman 🙂 !

Már voltak kedvencek is az útvonalon, Legkisebbünknek nagyon tetszett a kerti tó és rajta átvezető híd,

na meg az alagút természetesen 🙂 !

Volt egy kis bosszúságom is, mégpedig az, hogy szinte soha nem merül le a telefonom, de a Családfőé sem. Hát, itt most sikerült mindkettőnk mobiljának, egymás után totálisan lemerülnie, még hazaszóltunk az utolsó pillanatban Máténak, hogy egy ideig nem tud minket elérni, a kocsiban felraktuk aztán később Apáét tölteni. Fotózni sem tudtam ezután, nagy sajnálatomra, pedig Toma rendesen mondogatta, hogy mit örökítsek meg az utókornak, na meg a szava járása szerint azért, hogy el ne felejtsük 🙂 . Így levettem képeket, amit tudtam a honlapról, hogy emlékezzünk rá 🙂 .

Kipróbáltuk a fordítókorongozást, aztán vettünk jegyet a gőzösre, ezt nagyon élvezte Legkisebbünk, de rengeteget kellett várni rá, mert egyszerre csak hatan férnek fel. Addig, amíg a Családfő sorban állt, elmentünk megmásztuk és kipróbálta Toma a muzeális mozdonyokat, amiket lehetett, az egyik zöldet nagyon élvezte, ott sokáig “vezetgetett”, kipróbáltuk a postakocsit is, nagyon jó volt. 

A gőzmozdony persze nagyon nyerő volt, bár ezt Apa is nagyon ki akarta próbálni 🙂 ,

iszonyú meleg volt a mozdonyban, tényleg nem is tudom régen, hogy bírták a masiniszták… Megnézhettük a kazánt is, ahogy lobog a tűz, meg is húzhatta Toma is a kürtöt, nagyon tetszett neki 🙂 .

Legkisebbünknek nagyon bejött még a lovaskocsi, mondogatta, hogy mennyire szereti a pacikat 🙂 ,

de ott is sokan vártak és ráadásul ahogy láttam, ha nem volt meg a megfelelő létszám, várni kellett, amíg megtelik a vagon, szóval azt inkább kihagytuk időhiány miatt, na meg a sínautót is,

hagytunk a következő alkalomra is valamit 🙂 . Arról nem is szólva, hogy a Parkba nem árt tele pénztárcával menni, mert szuper jó minden, de a belépőn túl, mindenhová jegyet kell venni, szóval nem olcsó mulatság.

Még bementünk a fedett csarnokba, ahol szintén elidőztünk jó sokáig, ugyanis mindenféle remekségek voltak ott, sajnáltam is, hogy nem tudok fotózni, ezek már mind honlapos fotók. Legkisebbünk nagyon élvezte a Lego terepasztalt, sokáig csodáltuk,

aztán a modellvasutakat, amik kavicsot és kicsi fahasábokat szállítottak, lerakták és felpakolták őket, na ott igazán sokat ácsorogtunk 🙂 .

Amiről még fotót sem találtam, de nagyon nagy sikere volt Tománál, az a padlón futó nagyobb vonatok, vasúti átjárókkal és mindenféle remek dologgal, olyanok voltak, mint amik régen a Közlekedési Múzeumban jártak, nagyon tetszett neki 🙂 .

Nehezen, de egyszer csak elindultunk haza, azért a kocsiból az első dolgunk volt felhívni Mátét, aki persze remekül volt otthon 🙂 , szétjátszotta és tévézte magát 🙂 , valami katasztrófafilmet nézett éppen, szóval mindenki remekül érezte magát aznap 🙂 .