Igyekszünk tényleg az ő napjává tenni, ami nyári gyerekként általában kivitelezhető 🙂 . Már évek óta az ajándék mellé próbálunk valami élményt is adni, bár ez utóbbi nem is olyan egyszerű, elsősorban a kamaszkor miatt, mert igencsak leszűkülnek a szóba jöhető dolgok 🙂 . Kisebb korában ez is más volt persze, ha sikerült valami jó program annak örültünk, de biztosak lehettünk abban, hogy a szülinapi zsúr az úgyis mindent visz majd 🙂 . Nagyon sokáig, 6-7 évig minden évben bulit tartottunk, először az ovisokkal, aztán az osztálytársaival elsősorban. Ötödikben ő kérte, hogy most már ezt hanyagoljuk, mert ez az egész játszóházas dolog olyan dedós lett már neki 🙂 . Azóta élmény van elsősorban, mert lenne igénye barátaival valami buli félére (főleg mostanában), de csak úgy, ha mi nem vagyunk ott 🙂 (hát, ez van na 🙂 , lesz ez még így se 🙂 ), az meg itthon nehezen kivitelezhető azért és még korai is, azt hiszem 🙂 … Jövőre azért fogalmazódik bennem valami közös, barátos gokartos dolog, majd meglátjuk.
Reggel sütit vagy valami nyalánkságot sütök, amibe általában beleszúrok egy gyertyát is, hogy hangulatosan induljon a nap 🙂 . Ez talán 2 éve van így, amióta nem én készítem a tortát neki, mert olyan elképzelései vannak, amiket ráadásul meg is oszt velünk 🙂 , amit én már nem tudok megcsinálni (lehet, hogy cukrásznak kéne tanulnom vagy nemtom 🙂 ). Eleve kedvence a fehércsoki torta, ami tényleg brutál finom és ha valahogy normálisan el is tudnám készíteni (a cukrászdában őrült magas és intenzív fehércsokis íz dominál benne), akkor is a Bayern München logót már nem sikerülne a tetejére varázsolni, azt hiszem 🙂 . Szóval ezért most a hirtelen kedvenccé vált szilvás pitét sütöttem meg reggel, jó ötlet volt, mert a tetején lévő fahéjas cukor illata – saját bevallása szerint – felébresztette és lecsalogatta Mátét olyan 10 körül a szobájából 🙂 . Volt azért egy kis gyertyázás is persze 🙂 .
Ebédre menürendelés van, ami most nagyon egyszerű volt, a búcsúbulin nagy sikert aratott sajburesz készült sült krumplival. Ebéd után már vártuk haza Apát, ugyanis gokartozni készültünk élmény gyanánt, ami nagyon nagy sláger mindig Máténál. Az a jó, hogy most már ilyen szempontból összeértek a fiúk: Máté is jól szórakozott Toma szülinapján a bobozásnál és most Legkisebbünk is nagyon várta és élvezte a gokartozást 🙂 . Mivel csak 8 éves kortól lehet gokartozni egyedül, ezért ott, ahová járunk, Toma a Családfővel egy kettes gokartba szokott menni egy futamot (asszem 8 kört),
előtte és utána pedig egy kis pályán a zsetonos, elektromos autókkal száguldozik 🙂 .
Máté pedig az egy dolog, hogy egyedül megy már régóta,
de nagyon gyors, néha nem is tudtam lefényképezni, annyira hirtelen elszáguldott 🙂 , még integetni is van közben ideje, nem is egyszer 🙂 ,
és mindezek tetejében nagyon jók a reflexei, ugyanis volt olyan a pályán – ahol hétköznap délután lévén is elég sokan voltak – hogy egymásba mentek autók, pont utánuk jött Legnagyobbunk és simán elkerülte őket, pedig annyira közel volt, hogy meg mertem volna esküdni rá, hogy beléjük rohan… Senkinek nem lett egyébként semmi baja, egyből mentek tovább, csak én hüledeztem a pálya szélén. Egyébként most valahogy annyira nemtörődöm, erőszakos banda jött össze és körözött ott, nem egyszer volt elég húzós a helyzet, hogy most szinte először izgultam kint (pedig már járunk oda egy ideje), és örültem, hogy vége van az utolsó körnek is…
Estefelé értünk haza, tortáztunk persze,
és átadtuk az ajándékot, ami hatalmas siker volt: az xbox legújabb konzolja, lecserélve a régit, ami nagy vágya volt Máténak. Egész este, sőt, még tegnap egész nap folyt a tesztelés 🙂 . Végre jól sikerült ez a szülinap (a tavalyin beteg volt Máté), szép kis nap volt 🙂 !
