Csónakos piac Ráckevén

Most már majdnem egy hete, szerdán jártunk ott Tomával és megint csak kellemeset a hasznossal összekötő program volt. Hivatali ügyet intéztünk, ebből kifolyólag nem lehetett tudni, hogy mire szabadulok, így nem mertem a fiúkat kettesben egymásra hagyni akár fél napon át, az meg persze szóba sem jöhetett, hogy a kamasz elkísér minket 🙂 … Maradt tehát Legkisebbünk, aki az út elején az autóban igencsak nehezményezte, hogy mindig neki kell velem jönnie, bezzeg Máté meg otthon maradhat, ésatöbbi, ésatöbbi 🙂 … Próbáltam emlékeztetni rá, hogy eddig még az ügyintézések alatt egyszer sem járt rosszul, de valahogy szelektív lett a memóriája, váltig merengett sanyarú sorsa felett 🙂 , gondoltam, hogy na, majd azért teszünk ez ellen, ha már ott vagyunk 🙂 .

Mondjuk azt én sem gondoltam, hogy ilyen jól alakul majd minden, egyrészt, mert – ezt azért nem hangoztattam később 🙂  – akár egymásra is hagyhattam volna a fiúkat itthon, mert nagyon gyorsan végeztünk a kis dolgainkkal, másrészt, meg ahogy beértünk a városba, már látni lehetett a híd lábánál a nagy forgatagot és akkor esett le, hogy Ráckevén ilyenkor, szerdán és szombaton van csónakos piac. Már szerintem említettem itt, hogy a piacok az egyik gyengéim 🙂 , úgyhogy én is alig vártam, hogy minél előbb mehessünk egy picit vásározni 🙂 . Ide pedig már nagyon régóta szerettem volna eljutni, de mivel nincs a szomszédunkban azért a város, ez eddig mindig csak vágy volt.

Egyébként meg igazán csak akkor mutatja meg magát, hogy milyen az a csónakos piac, ha tényleg ott vagyunk, mert én például leragadtam gondolatban ott, hogy ugye a nevéből adódóan és mint olvastam róla sok árus csónakkal hozza oda az eladni valóit. Nos, ez tényleg így is van, bár mi ebből olyan sokat sajnos akkor már nem láttunk, mivel olyan 11 körül értünk ki a piacra és akkor már minden árus bőven kint volt, de a kikötőben néhány csónakon lehetett látni, hogy eladni jöttek vele, mint például ezzel, és már benne voltak az árus által a piacon megvásárolt cuccok is 🙂 :

Na, de amibe nem gondoltam bele és ez volt az igazi benne, hogy ide vásárolni is csónakkal jönnek elég sokan, szóval igazi kis élet folyt a kikötőben, ami rendesen magával is ragadott nem csak engem, hanem Tomát is 🙂 ! 

Egyébként igazi vásári forgatag fogadott minket azon a sétányon, ahol júliusban olyan csendes volt minden. Lehet ott mindent kapni, de tényleg 🙂 , diétás édesítőket és egyéb készítményeket, gyógyító ásványokat, ruhát, játékot, természetgyógyász cuccokat és persze vannak idős nénik és bácsik, akik a kerti terményeiket viszik ki.

Van persze sült kolbász, lángos, ééés, Legkisebbünk nagy boldogságára kürtöskalács, amiből rögtön két fahéjasat vettünk az itthon maradott nagynak is 🙂 . Toma nagy vásárló egyébként, nem tudom hogyan csinálta, de a rengeteg sok minden között, az egyik árusnál kiszúrta az egyetlen Villám Mcqueen-es bögrét amit csak kapni lehetett és tényleg az egyetlen volt, mert akadt ott még másféle mesefigurás pohár, de Villámos, csak az az egy 🙂 ! Büszke volt és nagyon örült a szerzeményének, amit persze meg is vettünk rögtön, azóta abban issza reggelenként a kakaóját 🙂 és ha ránézünk, legalább mindig eszünkbe jut ez a jó kis csónakos piac 🙂 , meg az a szép nyári délelőtt 🙂 .

Ragyogó napsütés volt akkor is, mint az első alkalommal (úgy látszik ide csak jó időben jutunk el), nem volt nagyon nagy hőség, de úgy délidőben jól esett az árnyék, úgyhogy kerestünk egy helyet, ahol Toma is tud eszegetni egy picit és hogy, hogy nem, a kikötőhöz vitt az utunk. Ott leültünk és nézelődtünk,

ettünk és valami nagyszerű szabadság érzés kerített hatalmába, ahogy jöttek-mentek a csónakok ott. Tényleg olyan utánozhatatlan hangulata van a dolognak, Tomában pedig megfordult a fejemben, hogy valami hajós vér csörgedezik, mert ugye állandóan BKV-hajózna, ott pedig legszívesebben beült volna a csónakokba, folyamatosan azt kérdezgette, hogy nekünk mikor lesz itthon valami hasonlónk, hiszen mennyit tudnánk használni (egyébként igaza van 🙂 ).

Aztán miután eleget evett, nekem dőlt, felrakta a lábait és félig fekvő helyzetben nézelődött 🙂 . Mondjuk tényleg volt látnivaló bőven, a legkülönfélébb hajós vásárlókat láttuk ott megfordulni: volt ott apuka sok fiú gyerekkel, később anyuka is csatlakozott hozzájuk,

nagypapa az unokájával, egy testesebb hölgy a kisbabájával babakocsival (!) ment a csónakhoz, ahol valószínűleg az apukája várta és pikk-pakk összehajtották a kocsit, betették a picit meg a vásárolt holmikat és indultak is. Az egyik kedvencem mindenképpen az a két fiatal lány volt, akik a hátunk mögött beszélték meg egymással, hogy este még visszamennek Ráckevére (ki nem néztem volna belőlük, hogy a vízen jöttek 🙂 ), aztán fogták magukat a csónakjukhoz mentek és elhajóztak 🙂 …

Jó sokáig nézelődtünk a piacon, ami tényleg egy csoda szerintem, de olyan egy óra körül már sokan pakoltak az árusok közül is, mi még vettünk gyorsan az egyik néninél szilvát (másnap volt Máté szülinapja, abból lett a pite). Még azért bóklásztunk egy picit, az egyik növényeket áruló bácsinál eltöltöttem volna egy kis időt 🙂 ,

de aztán tovább álltunk, mert a közelben van Ráckeve egyik nevezetessége a Tűztorony, ami egy jó magas kilátó. Múltkor zárva volt, most fel tudtunk menni, kísérővel lehet csak látogatni, mert a Városháza épületében a padlásra kell felmenni meredek lépcsőkön és csigalépcsőn. 

Egy fiatal srác vezetett minket, aki elmondta, hogy egy sima hétköznap is jó sokan felmennek a toronyba, nem is gondoltam volna… Tomának persze bejött, hogy létraszerű lépcsőkön és csigalépcsőn lehet csak feljutni a kilátóba 🙂 ,

amikor felértünk, a kilátás is szuper volt! Tényleg még a Budai hegyek is feltűnnek, de a városkép is csodás!

Látni lehet a környező szigeteket, az Angyalit és a nevében is izgalmas Senki-szigetét 🙂 . Legkisebbünk persze nézelődött,

meg jött-ment, meg sem állt,

körözött ott a magasban, úgyhogy próbáltam valahogy magam mellé parancsolni 🙂 , nem sok sikerrel, de legalább a harang, amit ugyan nem kongathatott meg (mert ez ugye régen a tüzet jelezte a városban), de megkocogtathatta, azért egy helyben tartotta 🙂 . 

Ezután már az autó felé igyekeztünk volna, de mivel útba esett és múltkor kinézte Toma magának, megálltunk a Városi Képtárnál és elkértük a Hídvámház kulcsát (legutóbb is be akartunk menni, de akkor már bezárt a múzeum és nem volt kulcs). Egy néni jött velünk és kinyitotta nekünk a kis épület ajtaját. Gyorsak voltunk, sok látnivaló azért ott nem volt, tudtam jól, hogy Legkisebbünknek főleg a házszerű épület miatt tetszett nagyon és akkor élvezte volna, ha csak úgy ki-be lehet járkálni, egy kicsit játszani benne 🙂 , na, de műemlék épület lévén erről szó sem lehetett ugye…

Egyébként érdekes volt, még én sem jártam Hídvámházban soha, de rövid nézelődés után megköszöntük a néninek a segítséget és a kocsi felé indultunk.

Az autó felé igyekezve útba ejtettük még, a most már bejáratott kis helyünket, a lépcsős, sikátoros dunai kiülőt, de tényleg csak futólag.

Aztán beültünk a kocsiba és már indultunk is hazafelé, beszéltünk Mátéval is, aki nem hazudtolta meg magát, remekül elvolt otthon, amíg mi kirándulgattunk (ezek az egy-egy napok ajándékok neki 🙂 , bár ha rendszeres lenne a dolog, nyilván nem örülne neki ennyire…). Ráckevét pedig alaposan kiélveztük most nyáron azt hiszem, bár besegített az ügyintézősdi is, és nyilván nem lehet mindig összekötni a kellemeset a hasznossal, de ezentúl is jó lenne megtartani eme jó kis szokásunkat, hogy ha gyerekkel kell intézkedni, akkor mellé teszünk valami jó kis programot is.

Az meg külön jó szerintem, hogy ennyi látnivaló van a közvetlen környezetünkben is, de szerintem mindenhol, mindenkinek a lakóhelyéhez közel találni valami szépséget. Az jutott eszembe, hogy ilyen a Balaton is, van aki azt mondja, hogy nem megy mert már unja, de nekem a Balcsi is egy megunhatatlan dolog, mindig van ott mit nézelődni, megnézni, felfedezni, ezer éve járunk oda is, de még mindig rengeteg dolog van ahová elmennék vagy ahová visszamennék! Ráckeve pedig tényleg gyönyörű, és még mindig tartogat látnivalót, például ott van az Angyali és a Senki-szigete, ahová komppal lehet átjutni, a város remek kis csúszdaparkos strandján még nem voltunk, pedig az tényleg híresen jó kis hely! Ráckevétől picit lejjebb pedig Szigetbecse nagyon szép kis falu (régen Mátéval már jártunk arra, Tomával még nem), nemrég átadtak ott egy aranyos kis tanösvényt is (még nem voltunk) és ott van az André Kertész múzeum is, ahol a fotóművész gyerekkora nagy részét töltötte, egy emlékszobát rendeztek be a tiszteletére és mivel imádom a fotókat, egyszer szívesen megnézném azt is. 

Szóval rengeteg látnivaló van még arrafelé, lehet, hogy megint egy szerdai vagy szombati napon megyünk majd a környékre, mert ez a csónakos piac feledhetetlenül jó 🙂 !