Nyárbúcsú

A cím lehet, hogy megtévesztő, mert csak én búcsúzkodom és leginkább magamban a nyártól… Nem titkolom, de kisebb sorscsapásként élem meg minden évben, hogy véget ér a nyár és legfőképp a nyári szünet… Pedig mindig megfogadom, hogy ez most nem így lesz, aztán mégis. Most is ez van, nekem kéne erőt önteni a gyerekekbe, leginkább most Mátéba, hogy elkezdődik egy újabb tanév, de néha úgy érzem, hogy inkább engem kéne vigasztalni 🙂 . Na, azért ebből a gyerekek nem sokat vesznek észre, legalábbis remélem, mert kifelé mást mutatok, de lehet, hogy az antennáik azért jól működnek, de nem tehetek ellene nagyon, mert így érzek. Túl jól sikerült még a múlt hetünk is ahhoz, hogy csak úgy simán átlépjek az őszbe, ami eléggé ambivalens, mert ezt az évszakot is imádom 🙂 , de hiába, ha élvezni annyira nem tudjuk, mint a nyarat (a legjobb lenne egy egész évben tartó szünet 🙂 , haha 🙂 )…

Talán azért van ez az egész, mert egy 3 hónapig tartó ünnepként élem meg ezt az évszakot, tényleg, szinte minden egyes napját…. Meg persze hiányozni fog a gondtalanság, időtlenség, az az igazi nyári napsütés, a reggeli, kerti kávézás közben a Dunáról idehallatszó békakuruttyolás, de még a beszűrődő motorcsónakok zaja is… Ez utóbbiak egyébként ősszel is vannak, csak éppen a hétköznapokon nem igazán sikerül a kertben kávézgatni reggel, mert ugye indulni kell reggelistől, uzsonnástól a suliba, oviba… Jó már voltak jelei azért ennek a nyárvégnek, még nálam is, a notórius tagadónál 🙂 , hiszen hűvösebb volt minden egyes reggel, amikor Apucival kint kávéztunk és ez a hétvégi “kánikula” sem volt már az az igazi.

A hétvége még a nyáré volt, a vasárnap utolsó órája is, de hétfőtől azért már mi is kezdtünk rákészülni a sulira, az ovira azért nem, mert Toma hétfőtől megy csak, az még ráér 🙂 . Hétfőn például kitisztítottam Máté tolltartóját, átnéztem mi hiányzik a rajzdobozból, tolltartóból, listát írtam a hiányzó dolgokról, meg mellé csaptam Judit néni, az ofő füzetlistáját és ennyi 🙂 . Máté táskáját most békén hagytam, mert jó lesz az kissé koszosan is, maximum 3 hetet kell kibírnia, ugyanis Máté névnapjára tervezünk egy meglepit ezzel kapcsolatban, új, szerintem nagyon nagy örömet jelentő táskát kap majd 🙂 !

Tegnap aztán összekaptuk magunkat és felpörögtünk 🙂 , elmentünk hármasban ünneplő cipőt venni Legnagyobbunknak (fehér inget is kellett volna, de azt találtunk Apa régi, sok évvel ezelőtti ruhatárából (!), amit akkor is azért nem használt mert kicsi volt rá, szóval vadiúj és jobban is néz ki, mint egy sima ünneplős ing). Elég gyorsan végeztünk, bár bekerült még, nem számolt Verdás papucs és egy sapka is a kosárba, de legalább mindenki boldog volt 🙂 . Aztán jött a neheze, szomszédasszonyunk papírboltjába mentünk a kis listánkkal. Össze is készítette volna nekünk amit kérünk, de ahhoz egyrészt már múlt héten tudnom kellett volna, hogy mi hiányzik 🙂 , másrészt meg azért, jobb, ha Máté maga választja ki a füzeteket, amilyeneket szeretne és ezt mg ő is igényli. Választhatott volna egyéb dolgokat is tollat, ceruzát, radírt, bármit, de fiú lévén őt ezek a dolgok nem izgatják 🙂 , csak, hogy minél előbb végezzünk 🙂 . Hááát, olyan gyorsak itt nem voltunk, tömeg volt, mindenki egyszerre akart mindent, a füzeteket hamar kiválasztotta Legnagyobbunk de a többire várni kellett, összefutottunk az iskolából két tanító nénivel is, az egyik felsőben tanítja Mátééknak az éneket, jót derültek rajtunk, hogy az utolsó percekben vásárolunk, de hát jobb később, mint soha 🙂 …

A két fiú már inkább kint üldögélt az üzlet előtt, persze itt is vettünk Verdás tollat, meg egy mini golyópályát unaloműzőnek 🙂 , de végül mindenki nagyon megörült, amikor kijöttem a boltból 🙂 ! Mivel dél is elmúlt már és éhes volt mindenki, megjutalmaztam a bandát egy Mekis ebéddel, úgyhogy nagy népszerűségre tettem szert, a nehéz óra után hirtelen 🙂 ! Tegnap este még fodrászhoz is eljutottam, meg este címkéket írtam a füzetekre. Ma bekötjük őket Mátéval és bepakol a tolltartójába, rajzdobozába, az új füzetek reményeim szerint frissen kötve, helyet cserélnek a régiekkel (a tankönyveket első nap szoktuk megkapni, azok ráérnek hétvégén). Ezt a részét tekintve, készen állunk az iskolára – mondom, ezt a részét tekintve 🙂 …

Egyébként meg, még nem is írtam, hogy olvasónapló gyártásban vagyunk, már egy hete. Azt hagyjuk, hogy hogy áll Máté, A kőszívű ember fiaival (nem jól és akkor finom voltam és nőies 🙂 ), de az a szerencse, ami eddig szerencsétlenség volt, nevezetesen, hogy tavasszal foglalkoznak először a könyvvel tananyag szinten (lehet, hogy nem véletlen ez? hehe 🙂 ). Az olvasónaplót viszont le kell adni, így ennek kapcsán Vekerdy szavai jutnak eszembe napok óta, aki azt mondja, hogy nem baj, ha cinkosak vagyunk a gyerek mellett az iskolával szemben. Nos, kérem, én olyan cinkos vagyok, hogy ennél jobban már nem nagyon lehetnék (együtt írjuk a naplót a netről 🙂 ), hát szóval így állunk 🙂 …