Családmorzsák

Szaladnak gőzerővel, csak kapkodom a fejem… Ennek a hétnek is már a felénél járunk, én meg még csak tegnap írtam a hétvégéről, a többiről pedig egyáltalán nem. Pedig ez a hét olyan kis mozgalmas valahogy, mondjuk már hétfőn görbe napot csaptunk Tomával és hajóztunk, meg a Margitszigeten jártunk, bár az apropót egy Máténak beszerzendő nyelvkönyv… Tovább »

A hét legvégére egy kicsit leeresztettünk, valahogy nagy dolgokhoz senkinek nem volt kedve. Mondjuk az időnk sem az a végtelen most már, mint az iskola nélkül, ez azért eléggé befolyásolta a napokat is. Ugyanis Máté hétfőn 3 nagy dogát írt, nyelvtanból az elmaradt év elejit, aztán még irodalomból és földrajzból is hasonló dolgok vártak rá…. Tovább »

Meg kell örökítenem, hogy mostanában Legkisebbünk milyen kis jópofa tud lenni, van, hogy előre kitervelt szándékkal 🙂 . Mert például Apa és Máté legtöbbször próbálja eldugdosni a telefonját előle (azért ők, mert nekik okosabb telefonjuk van, mint nekem, ami magával vonja azt is, hogy jobb játékok is vannak rajtuk), ugyanis megesett már olyan, hogy a… Tovább »

Ezen a héten valahogy olyan dolgok is elintéződnek, amiket amúgy nem is várnék ennyire gyorsan. Ilyen “az egyik legfontosabb” 🙂 , amikor a könyvtárból felhívtak talán kedden, hogy előkerült az a könyv, amit múltkor kerestünk több könyvtárossal is égen és földön ott a helyszínen, mert a számítógép szerint kölcsönözhető volt, de nem találtuk meg… Viszont beírtak arra az… Tovább »

Van abban valami szívmelengető, ha egy álmos szeptember végi hétköznap reggelen, félig csukott szemmel lebotorkálva a szobánkból, meglepetés vár az étkezőasztalon 🙂 . Így járt tegnap Máté is, akinek névnapja volt és bár megvárhattuk volna az ajándékozással a délutánt is, inkább mégis a kora reggelt választottuk, mert jó volt látni az álmosságon átütő örömöt, amikor megpillantotta… Tovább »

Megbújt a telefonomban ez a fotó, elraktam még július végén, majd elfelejtkeztem róla, pedig nekem annyi itthoni érzés van benne, 2016 nyaráról: Mint Nemes Nagy Ágnes versében, a Nyári rajz befejezésében: “Majd télen ezt előveszem,ha hull a hó, nézegetem.Nézegetem, ha hull a hó,ez volt a ház, ez volt a tó.”... Tovább »

Rég volt már ennyire nyugodt hétvégénk, egész nyáron, de még talán tavasszal sem emlékszem ilyenre, szerintem mindig volt valami, ha más nem, akkor jöttek hozzánk 🙂 . Most azért a betegségek is lassítottak rajtunk, mert Máté már szinte teljesen jól volt, nem akartam reszkírozni semmivel ezt az ideális állapotot, Toma pedig szintén, viszont nála állandósult… Tovább »

Mert azért a nyár elmúltával is vannak ilyenek 🙂 , de persze nem ártott meg nekik, hogy egyengettük kicsit az útjukat. Telefonos képrendezés közben találtam meg a fotókat és nem hagytam őket veszni, főleg, hogy egybe csengenek azokkal a gondolatokkal, amik mostanában gyakran járnak a fejemben. Egyébként semmi különös az egész, de mégis ettől olyan jó és… Tovább »

Tegnapi “nyári” hangulatok itt nálunk, a Duna-parton:... Tovább »

Toma nem ment oviba csütörtökön, szerda este nagyon folyt az orra és még egy kis láza is lett, így ezen a héten már itthon marad. Viszont tegnapra olyan volt, mintha elmúlt volna minden baja, alig tüsszögött és alig jött valami az orrából (ez egy kicsit aggaszt is, nehogy a fülére menjen vagy ilyesmi). Kimentünk ide… Tovább »