Az évnyitó után, a csütörtöki nap pár óráját délig, amikor hazajöhetett Máté a suliból, próbáltuk jól eltölteni Legkisebbünkkel, már csak hangulatjavító szándékkal is 🙂 , mert hiába nem ment még Toma oviba, az már nála is nagyon leesett, hogy bizony négyet kell aludni és neki is elkezdődik egy újabb ovis év… Kihasználjuk az utolsó pillanatokat is és bár ötletem dögivel lenne, már sem időnk, sem energiám nem sok volt arra 🙂 , hogy nagyon messzire menjünk, így rég áhított kívánságát vettük elő Tomának és elmentünk buszozni 🙂 . A kocsit hozzánk közel a csárdánál, a végállomáson hagytuk és a 71-es busszal mentünk a végállomásig,
majd ugyancsak Legkisebbünk kérésére a 148-as busszal jöttünk hazafelé. A két busz között természetesen a Szent Imre teret és környékét jártuk be 🙂 , voltunk a parkban a kis szökőkútnál,
a játszótéren,
majd a nagy szökőkútnál, ahol ücsörögtünk is egy kicsit megpihenve 🙂 .
A 148-as buszról leszállva, gyalogolni kell azért a kocsihoz, mi az árnyas-ligetes, dunai részt választottuk a napos úttal szemben.
Ráadásul még számításaink szerint bőven időben voltunk, de miközben ott baktattunk, Máté telefonált, hogy délnél is előbb végeztek, mert rövidített óráik voltak és már elindult hazafelé, de amire ezt kimondta, megláttuk a túloldalon, úgyhogy az út felétől már együtt gyalogoltunk az autó felé 🙂 .
Útközben elújságolta a szörnyűborzasztó hírt 🙂 , amit már úgyis tudtam reggel óta ugye, a távozó angol tanárról, hát, nem fogadta túl jól a dolgokat, de a többiek sem, mint ahogy az órarendet sem, meg mesélt az új fizika tanárnőről, akit csak látni láttak és szigorúnak tűnik, az én szívem meg megint összeszorult egy picit… Aztán Legnagyobbunk feldobta az ötletet – ilyen is rég volt már 🙂 – hogy elmehetnénk fagyizni, úgyhogy mindenki nagy örömére beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a kis cukrászdánkig, ahol a fiúk betermelték a fagyi adagjukat és ott már mindenki virágosabban látta a jövőt, sulistól, ovistól, új tanárostól együtt 🙂 ! Remélem ez a jó kezdet, kitart egész évre!
