Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve bementünk Tomával az oviba délelőtt, amikor kint volt a csoport az udvaron. Persze részemről volt ebben egy kis terelgető jelleg is, tekintettel a hétfői ovikezdésre 🙂 , utána még úgyis mentünk egy rövid vásárlásra. Háááát… Mint ahogy vártam is, annyira Toma azért nem volt lelkes, itthon végiggondolva, szerintem neki most az a legnehezebb ebben a csoportban (azon kívül, hogy szerinte a legjobb velem itthon 🙂 ), hogy igazából nem talál megfelelő barátot, mert nincs a korosztályában nagyon választék.
Három-négy szóba jöhető kisfiú van, az egyikkel talán már írtam is, tök jól ellehetne, de valamiért nem akar vele lenni, a többi pedig tényleg nem nagyon passzol hozzá… Egy kisebb kisfiút, Márkot emleget még, akivel szoktak játszani és tegnap is ott volt, de ahogy őket néztem nem láttam azt a nagy összhangot, nem biztos, hogy hosszú életű lesz ez a dolog… Kis barátnőjével, Nórival van még jó viszonyban, de egyébként valahogy a többieken is ezt láttam most (tavaly elmentek ugye a nagyok), hogy mindenki eljátszogat egymás mellett, lehet, hogy újra ki kell alakulnia az egésznek, mert jött 4 kicsi, a most már iskolások pedig még hiányoznak. Ilyenkor Máténál már határozottan emlékszem, hogy elég stabil barátsága volt Benivel és a most is osztálytársa, barátja Petivel, de több fiúval is jóban volt, mondjuk többen is voltak egyidősek. Egyébként volt még egy kisfiú és az anyukája bent éppen akkor Daliborék, akik tavaly is jártak, kedveljük is egymást és ugyanúgy hétfőtől jönnek újra, mint mi, ugyancsak hangolódtak 🙂 .
Nekem most annyira nem biztató valahogy a nevelői rész sem, pedig nem vagyok egy sötéten látó típus, de egyedül Julcsi van, aki stabil és akit talán Toma is jól elfogad, a dadusunk Mariann, akit nagyon szeret Toma (egyébként annak idején őt kedvelte Máté is), még mindig betegállományban van, talán októbertől lesz újra, de nem biztos, mert az összes orvosi vizsgálatot újra kell csináltatnia. Helyette van egy dajka tanuló, Adrienn, aki nagyon kedves, aranyos, remélem tetszeni fog Legkisebbünknek. Viszont a múlt évben elment óvó néni helyett egy pedagógiai asszisztens van, aki tavasszal is volt pár hónapot nálunk. Akkor sem győzött meg (főleg, mert Toma akkor nem akart nagyon menni), és valahogy most sem volt az igazi, amiket meg hallok másoktól, ez is ezt támasztja alá, de látok rajta olyan szúrós tekintetet és olyan fajta szigorúságot, ami nekem nem tetszik és azt hiszem Toma is ezt nem díjazza benne, arról nem is szólva, hogy a melegségnek egyelőre a nyomát sem látom benne, sajnos… A kertész Miklós bácsi viszont nagy favorit Legkisebbünknél továbbra is, meg annyiban jó volt a tegnap, hogy most már itthon is mondja, hogy hétfőn oviba megy, szóval ez legalább már biztosan megvan, de úgy megnyugodtam, meg nem is 🙂 …
Utána elmentünk a Tesco-ba vásárolni, amit úgyis kellett, mert ott viszonylag jó ruhákat lehet szerintem kapni és akkor két legyet ütve egy csapásra, Tomának vettünk hosszú tréning nadrágot is, mert az nagyon nincs, de még más is kell az őszi ruhatárhoz persze, de a többi nem sürgős 🙂 . Vettünk is, viszont a kis Drágám édes volt, talált magának egy Superman-es cipzáros fölsőt, aminek a hátán tépőzárral köpeny is van, persze meg kellett vennünk, nagyon tetszett neki, azóta itthon is ebben flangál, szólni kell neki, hogy ugyan vegye már le magáról, mert enyhén melege lesz benne 🙂 .
A hétvégénk családi vonalon fut, egyrészt Apa elutazik két napra, mert horgászversenyt szervez, szóval dolgozik, csak vasárnap éjjel jön haza. Másrészt Kati mama jön hozzánk most délelőtt, hamarosan megyünk érte a pályaudvarra, elmaradt Máté szülinapot jön köszönteni 🙂 , meg már egyébként is régen volt itt. Ez a hétvége talán visszafogottabb lesz, de jó is ez így, mert már hetek óta zsúfoltak voltak a szombatok és a vasárnapok, de Máténak suli vonalon is van dolga (olvasónapló főleg), már a végén jár, valószínűleg most befejezi. Aztán hétfőtől már a suli mellett, ovi is lesz… (Jajjj!!!)