Tanévnyitós hétvégi

Gyorsan elszaladt, mint minden mostanában, gondolom a tanévnek is ez lesz a sorsa, csak most még olyan messzinek tűnik mindez 🙂 … Apa szombat délelőtt elvonult dolgozni két napra, helyet cserélve Kati mamával, akiért délelőtt mentünk a Kelenföldi pályaudvarra. Örültünk neki nagyon, már tényleg valahogy régen járt nálunk. Mivel gyönyörű idő volt és tudtuk, hogy másnap már úgysem megyünk sehová, mert nem lesz rá idő, hazafelé jövet bementünk a Kopaszi-gátra. Máté persze nem volt túl lelkes, de rábeszéltük és végül jó volt ez így, ugyanis saját bevallása szerint is jól érezte magát 🙂 . Pedig semmi különöset nem csináltunk, csak sétálgattunk, de persze ott minden olyan szép, Legkisebbünk futóbiciklivel száguldozott, és jókat beszélgettünk. A nyugodt andalgásból persze nem lett semmi, mert általában kigúvadt szemekkel néztem, hogy Toma kit fog éppen elütni (szombat lévén igencsak sokan gondolták ugyanezt saját programnak, de erre csak ott, a tömött parkolóban jöttem rá 🙂 ) vagy esetleg ő zakózik egy hatalmasat. Végül se ez, se amaz nem lett, lementünk a parti részre is, Mamának is nagyon tetszett a hely, bár egyszer régen vele is voltunk ott, de azóta jobban kiépült minden arrafelé. 

Aztán mivel délidő volt, persze, hogy megéhezett mindenki és nagy örömünkre találtunk ott egy kitelepült lángosost, mondanom sem kell, hogy az lett az ebéd, még egy árnyékos sörpadot is sikerült találni, ahová letelepedtünk és jót ettünk, és még annál is többet nevettünk 🙂 .

Aztán még további séták/biciklizések után elindultunk, így is benne jártunk már a délutánban, amire hazaértünk. Itthon a szülinapi elmaradt ajándékozás után már nagyon gyorsan este lett, de másnap minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk. Késői kelés volt, legalábbis a gyerkőcöknek, mi jókat kávéztunk, beszélgettünk, közösen főztünk, Mama még focizott is a fiúkkal (hozzáteszem nem először, tisztára fitt nagyi 🙂 , szerintem 20 évet letagadhat 🙂 ). Aztán délután megint elvonultunk Kelenföldre, kicsit előbb mentünk, így Legkisebbünk is kiélhette vonatszenvedélyét és alaposan nézelődhetett, meg persze folyamatosan azt kérdezgette, hogy mi mikor utazunk IGAZI vonattal 🙂 …

Estefelé, amikor hazaértünk már csak bepakoltunk másnapra a sulira-ovira (a maradék könyvek még szombaton bekötődtek 🙂 ), aztán a kötelezők után mindenki ment aludni – apát Toma már nem várhatta meg, mert 11 körül ért haza, Máté azért még fent volt. 

Nagyon jó kis kellemes, nyugis hétvége volt, olyan amikor nem történik semmi különös, de pont ez, a közös beszélgetések és főzések, az együttlétek adták a tartalmát…