Mert azért a nyár elmúltával is vannak ilyenek 🙂 , de persze nem ártott meg nekik, hogy egyengettük kicsit az útjukat. Telefonos képrendezés közben találtam meg a fotókat és nem hagytam őket veszni, főleg, hogy egybe csengenek azokkal a gondolatokkal, amik mostanában gyakran járnak a fejemben. Egyébként semmi különös az egész, de mégis ettől olyan jó és próbálom arra inspirálni magam, hogy legyenek ilyen alkalmak, ha lehet minél többször.
Az első igazi teljes ovi/suli héten időpontunk volt az okmányirodába, a fiúknak ugyanis személyit csináltattunk. Mátét el kellett kérni pár órájáról a suliból, Tomát az oviból, aztán a hivatalba érve nagyon gyorsan végeztünk mindennel. Ha már olyan hamar túl voltunk mindenen és szinte kánikulai nyár volt, ráadásul éhes volt mindenki, útba ejtettük a helyi tanösvényünket hazafelé, ahol nem sokkal korábban tapasztaltuk, remek a kis büfé 🙂 . Persze mindenki lángost evett, kicsit bóklásztunk a parton és nem történtek nagy dolgok, de máris jó volt kiszakadni egy kicsit a mindennapi nyűgökből.
Van, akit meg ugye nem lehet fotózni 🙂 … A többiről már képem sincs, de pár nappal később iskola és ovi után fagyizni mentünk, ami szintén nem különleges, de valahogy mégis… És még ide sorolhatnék sok mindent, például az ovi utáni rövid kis sétáinkat, egy-egy villám kártyapartit, vagy a kerti pár perces kávézást… Mindezt csak azért írom le, hogy az egyre több kötelezettség között, ami jön a szeptemberrel, én is emlékezzek rá, hogy a hétköznapokból is, ha csak pár perc erejéig, de érdemes ünnepet csinálni… Márai Füves könyve (ezt a közelemben van és sokszor szemezgetek belőle, az alábbi pár sort is gyakran olvasgatom) talán jobban elmondja ezt helyettem:
“A hétköznapról és az ünnepről
Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
Mindig megállapítom, hogy nagyon hasonlóak vagyunk 🙂 …
Én is úgy szeretem az ilyen apró örömöket – még ha csak egy pár perces kávézásról is van szó… kicsit megtörik a hétköznapok egyhanguságát 🙂