Nyugis hétvége, hétkezdet

Rég volt már ennyire nyugodt hétvégénk, egész nyáron, de még talán tavasszal sem emlékszem ilyenre, szerintem mindig volt valami, ha más nem, akkor jöttek hozzánk 🙂 . Most azért a betegségek is lassítottak rajtunk, mert Máté már szinte teljesen jól volt, nem akartam reszkírozni semmivel ezt az ideális állapotot, Toma pedig szintén, viszont nála állandósult mára az orrfújás, ami jó, mert jön le a sok minden, aminek le kell, így még az ovit szerdáig hanyagoljuk.

Szóval nem indultunk el semerre, még a lovaglást is pihentettük ezen a hétvégén és jó is volt ez a lelassulás. Nekem is kellett, minden értelemben. Először is jól esett, hogy együtt vagyunk és csak úgy nyugiban telik az idő, másrészt valahogy belülről is kellett ez most, végre a lelkemben is ősz lett… Ma már élveztem azt is, hogy kinyitva a teraszajtón át beszűrődik az a fáradt napsütés és kint olyan csendesen szép minden. Van egy hangulata az ősznek, amit nagyon szeretek, a színeiről nem is beszélve, nem is tudom milyen tesztben kijött egyszer rám, hogy az őszi színek tartoznak hozzám és ez teljesen így is van. Jó, az biztos, hogy a nyár a szívem csücske – de ebben vastagon benne van a szünet is 🙂 – amitől most talán, jövő évig sikerült elbúcsúznom.

Olyannyira, hogy azon kaptam magam, hogy az adventre készülök 🙂 , ugyanis rájöttem egy lapos konzervdoboznál, hogy milyen jó lesz az nekem az adventi vásárnál, lefestem (bronzosra) vagy spárgát tekerek köré, belevágok egy tűzőhabot és készíthetem a gyertyás asztali díszeket, amit én is szeretek csinálni és mindig nagy sikere van, már csak pár konzervdobozt kell begyűjtenem 🙂 . Aztán tegnap reggel, miután elvittük Mátét suliba, lementünk messzebb a Duna-partra sétálni (közel a kis körös helyünkhöz), és ott bóklászva jó pár kivágott fatörzsbe botlottunk, amiről csak úgy kiáltoztak a fakérgek, hogy le szeretnének jönni. 🙂  Amíg Toma jött-ment, futóbiciklizett (most legalább látszik teljes valójában az új Superman-es fölsője) és kavicsokat dobált,

addig én leszedtem néhány kérget. Ezt is használtam már egyszer, ugyancsak karácsonyi vásárra készültek belőle dekorációk, tűzőhabot ragasztottam a tetejükre és örökzöldekkel, termésekkel, szárított narancs és citrom héjakkal, vadcseresznyével, gyertyával díszítettem, persze itthonra is maradt belőle akkor is 🙂 . Közben néhány kavics és szép falevél is nálunk maradt 🙂 , a fakérgekkel együtt roskadozva mentünk az autóig 🙂 .

A hétvégén sütöttem-főztem, örültem, mert eddig Toma nem ette meg a rántott cukkinit, most vasárnap viszont rendesen betermelt belőle, annyira jó, hogy ő is szereti már, nagy távlatok nyílnak így a jövőre nézve 🙂 . Egyébként meg kint bóklásztunk a Duna-parton vagy a kertben, társasoztunk, olvastunk, Toma pedig rajzolgatott,

nagyon aranyos volt egy kis sárga minyont alkotott, meg egy vonatot, ami először autónak készült, aztán busz lett belőle, végül elnyerte végső identitását 🙂 , egyébként egyre ügyesebb! Máté viszont rengeteget tanult, nem esik jól, ez a leterheltség továbbra sem, és ami még rosszabb erre a hétvégére is tudni, hogy sok tanulnivalója lesz és még két meccsre is szeretne elmenni. Ez a nehéz, hogy más nem fér bele ilyenkor abba a két napba, és általában valamilyen szinten nekünk is alkalmazkodni kell ehhez, mert én továbbra sem tudom kihagyni Mátét egy hosszabb hétvégi programból, hiába tudom, hogy nem akar eljönni, rossz úgy magára hagyni, hogy ő mondjuk itthon tanul, mi meg szórakozunk…

No, az utolsó bekezdés már elmélkedősebb lett 🙂 , de a lényeg, hogy ilyen csendesebb napjaink vannak mostanában…