Szaladnak gőzerővel, csak kapkodom a fejem… Ennek a hétnek is már a felénél járunk, én meg még csak tegnap írtam a hétvégéről, a többiről pedig egyáltalán nem. Pedig ez a hét olyan kis mozgalmas valahogy, mondjuk már hétfőn görbe napot csaptunk Tomával és hajóztunk, meg a Margitszigeten jártunk, bár az apropót egy Máténak beszerzendő nyelvkönyv adta 🙂 . A tegnap volt talán az egyedüli, ami nyugalmasabban alakult (itthon főztem és takarítottam 🙂 ), mert mára már az ovis Nóri anyukájával volt félig-meddig megbeszélve, hogy a tavasz óta közös együtt kávézásunkat megejtjük. Kezet foghatok magammal, mert a tanév elején eltervezett én-időbe illeszkedett a program, és sikeresen meg is valósítottuk, bár igencsak csábító volt, hogy az egy hete húzódó konyha nagytakarításra cseréljem a dolgot 🙂 (most meg azóta azon morfondírozom, hogy megint csak tolódik a takarítás, eh, nem mondok semmit 🙂 …)
Ma este érkezik Ida barátnőm Angliából, a Családfő megy ki érte a reptérre. Egyedül jön, intézendő dolgok miatt, kb. két hétig marad. Éppen ezért, holnap nagyon úgy néz ki, hogy vele kávézom délelőtt 🙂 , jó lesz, ha valami gyors ebéden gondolkozom 🙂 . Pénteken vásár lesz az oviban, és vagy aznap délután vagy szombaton érkezik hozzánk Kati mama, aki hétfőig itt is marad. Így aztán nagyobb rendrakásra, takarításra, saját itthoni dolgok végzésére ezen a héten nem számolhatok. Bár fejlődtem ez ügyben, már nem akarom délig, amíg Tomáért megyek az oviba megváltani a világot, be kellett, hogy lássam, minden nem megy egyszerre: főzés, nagytakarítás, ablakpucolás, szortírozás csak részletekben valósulhat meg, hát ez van, az eltervezett teendőimnek mindig csak egy kis része valósul meg.
De azért igyekszem kihasználni az egyedül töltött időt is, most például nem kezdtem bele semmibe és kifejezetten üdítő, hogy csend van itthon, nyitva a teraszajtó és az őszi illatok, neszek szűrödnek csak be 🙂 …