Családmorzsák

Ez most amolyan vissza a múltba írás, mert olyan réginek tűnik, de nem akartam, hogy feledésbe merüljön, meg különben is, legalább háromszor nekiálltam, hogy befejezem, de soha nem sikerült, úgyhogy most itt volt az ideje 🙂 . Tulajdonképpen a horgászat határozta meg az egész, most már majdnem három héttel ezelőtti hétvégét, ugyanis a Családfő és Máté… Tovább »

Nem érek ide, hiába szeretnék, de napközben valahogy nem megy, az én megszokott esti óráimban pedig mostanában simán bealszom, így az meg azért felejtős 🙂 , na de majd csak alakul ez… Hú, annyi minden van és volt, általában nem nagy dolgok, de elsodornak az események… Máté egész héten itthon marad, láza persze már nincs,… Tovább »

…hogy egyértelműen és kétségkívül biztos vagyok már abban, hogy a nyár az én évszakom 🙂 – nem fejtem ki bővebben, mert nincs mit, ez csak úgy eszembe jutott 🙂 …... Tovább »

Annyira jól megúsztuk ezt a nyarat mindenféle kórság nélkül, de eddig tartott, Máté lebetegedett tegnap. Bár ez azért eléggé összetett nála, ugyanis augusztus utolsó napjaiban, pár napos prüszkölés után, vettem neki allergia gyógyszert, szemcseppet és orrspray-t a patikában, a doktor néninkkel való egyeztetés után. Ugyanis akkor is már úgy tűnt, hogy allergiás. Szerintem tavaly is… Tovább »

Tagadni sem akarnám, hogy már most elkezdődött az, hogy várjuk a pénteket 🙂 . Mindenki elfáradt a héten, nem is kicsit. Csak szemléltetésképpen, tegnap személyit mentünk csináltatni a fiúknak, Toma a kocsiban hazafelé aludt el, Máté pedig itthon… Ma például azért örömködött Legkisebbünk, hogy holnap addig alszik, ameddig akar 🙂 . Pedig ez a hét elég… Tovább »

Telefonon mesélem a Családfőnek, hogy Adrienn, az új dadus ma éppen dicsérte Tomát, mert olyan kis jókedvű és elmondta azt is, hogy reggeli közben az asztalnál állandóan meséli a kis történeteit. Erre én hozzátettem Apucinak, hogy azt ugyan nem tudom miket mesél, de mesél! Erre a Családfő elmélázott, ám határozott hangon csak ennyit mondott: – Talán… Tovább »

Gyorsan elszaladt, mint minden mostanában, gondolom a tanévnek is ez lesz a sorsa, csak most még olyan messzinek tűnik mindez 🙂 … Apa szombat délelőtt elvonult dolgozni két napra, helyet cserélve Kati mamával, akiért délelőtt mentünk a Kelenföldi pályaudvarra. Örültünk neki nagyon, már tényleg valahogy régen járt nálunk. Mivel gyönyörű idő volt és tudtuk, hogy… Tovább »

Csak nőnek ezek a gyerekek, akárhogy is, ugyanis reggel az történt, amit tegnap csak reméltem vagy bíztam benne: Toma nem sírt az ovis elválásnál! Nem volt jókedve, sőt kifejezetten szomorkás volt, de már itthon voltak előjelei, hogy nem lesz ez olyan rossz kezdet, mert mondogatta, hogy megpróbál majd nem sírni 🙂 (arany szívem)… De hozzátette,… Tovább »

Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve bementünk Tomával az oviba délelőtt, amikor kint volt a csoport az udvaron. Persze részemről volt ebben egy kis terelgető jelleg is, tekintettel a hétfői ovikezdésre 🙂 , utána még úgyis mentünk egy rövid vásárlásra. Háááát… Mint ahogy vártam is, annyira Toma azért nem volt lelkes, itthon végiggondolva, szerintem neki most az… Tovább »

Az évnyitó után, a csütörtöki nap pár óráját délig, amikor hazajöhetett Máté a suliból, próbáltuk jól eltölteni Legkisebbünkkel, már csak hangulatjavító szándékkal is 🙂 , mert hiába nem ment még Toma oviba, az már nála is nagyon leesett, hogy bizony négyet kell aludni és neki is elkezdődik egy újabb ovis év… Kihasználjuk az utolsó pillanatokat… Tovább »