A hét első napján görbe napot csaptunk Tomával: ovi helyett hajóztunk egyet és kisétáltunk a Margitszigetre 🙂 . Ennél jobb hétkezdet nem is kell azt hiszem, bár az apropót egy Máténak beszerzendő angol nyelvtani gyakorló adta, amit hosszas keresgélés után, csak a Jászain találtam egy nyelvi könyvesboltban, így aztán mivel csakis hétfőig rakták félre, személyesen mentünk el érte 🙂 . Leraktuk a kocsit a Szent Imre téren, ahol az egyik kedvelt játszótéren adódott még egy kis plusz időnk, mivel az orrunk előtt ment el a hév 🙂 :
Aztán a Borárosról már bevett gyakorlatként, elhajóztunk a Jászai Mari térre, Legkisebbünk még mindig nagy hajós 🙂 :
Gyorsan megvettük a könyvet, aztán Toma igyekezett minden részletet, magaslatot és egyebet kiélvezni a Jászain, ahová valahogy mindig napsütéses időben jutunk el…
Végcélként a Margitszigetre sétáltunk át, bár az út nagy részében Legkisebbünk arról panaszkodott, hogy milyen fáradt és nem bír ennyit gyalogolni,
de aztán csak átjutottunk valahogy a szigetre, ahol megint szerencsénk volt és pont elcsíptük a zenét a szökőkútnál. Most még ülőhelyünk is akadt és tényleg gyönyörű volt a látvány és a hangulat is.
Valahogy nem is számítottam rá, hogy egy őszi hétköznap is ugyanolyan a Margitszigeten, mintha főszezon lenne, ment a kis vonat, tolongtak a bejáratnál a bringók, lángososok és a vattacukros (amit persze Legkisebbünk nem hagyhatott ki 🙂 ) fogadott minket már a szökőkúton túljutva, bár egy kicsit azért levont a varázsból az, hogy mindenfelé munkagépek és felbontások voltak… Nem volt egyébként semmi határozott tervem az ottlétünkkel kapcsolatban, gondoltam sétálunk majd, esetleg elmegyünk ismét a mini vadasparkhoz. Na, semmi ilyesmi nem történt, ugyanis pár lépés után a sziget gesztenyéibe botlottunk és onnantól kezdve csakis ezt gyűjtötte Toma 🙂 .
Egy hatalmas zacskóval szedtünk össze a közeli fák alól, még szerencse, hogy a könyvhöz szatyrot is adtak 🙂 .
Csak nagy nehezen tudtam rábeszélni Legkisebbünket, hogy hagyjon fel a gyűjtögetéssel, mert félő volt, hogy nem bírom kicipelni a 2-es villamosig a zsákmányt… Így is legalább két órát maradtunk úgy összességében és az időnk persze nem volt végtelen, de azért kifelé menet még megálltunk a bejárathoz közeli játszótérnél.
Amíg a villamosig értünk, most én sopánkodtam volna, ha bírtam volna, de még Tomát is hajtani kellett, mert kicsit kifáradóban volt 🙂 . A hévről leszállva Legkisebbünk új erőre kapott és még szaladgált egyet a parkban, én meg addig legalább kifújhattam magam a gesztenyék terhe alatt 🙂 :
Hazafelé úgy időzítettünk, hogy a 3 körül végző Mátéért is el tudjunk menni. Délután még visszavittük Tomával a könyvtári könyveket is, amíg Legnagyobbunk külön angolon volt. Nagyon jó kis nap volt, Toma nagyon élvezte az egészet, szerintem lesz még hasonlóban részünk máskor is 🙂 !
