Ovis vásár és kompozás

Egyszer csak utolérem magam, már a múlt hét péntekénél tartok 🙂 , akkor volt ugyanis a hagyományos, Mihály-napi vásár az oviban. Annyira gyönyörű idő volt aznap, szinte majdnem nyár, nagyon szerettem és persze nem volt kérdés, hogy kint lesz megtartva a banzáj 🙂 . Most nem készítettünk semmi saját kezű dolgot, pedig voltak ötleteink, a megvalósítással viszont nagyon elcsúsztunk, úgyhogy inkább hagytuk az egészet.

Ahogy beértünk a csoportba, már összeült a gyereksereg és Julcsi néni vezetésével az Én elmentem a vásárba című, nevezetes kis nótával hangolódtak az eseményre. Nagyon aranyosak voltak, főleg ahogy szorongatták a kis kosárkájukat a vásárolni való kincseknek 🙂 !

Fél tízkor kiáltotta ki egy kisfiú dobbal a bazár kezdetét és sajnos sem a csoportunk saját kezűleg készített portékáiról, sem a nagy forgatagról nem készítettem fotót, ugyanis itt mindig nagyon észnél kell lenni és a megnyitó után elstartolni vásárolni, mert 10 perccel később megeshet, hogy semmi sem marad az árukból az asztaloknál 🙂 . Így tettünk mi is, Tomával jól bevásároltunk a kis papírpénzeinkkel 🙂 , teljesen teletömtük a kosarunkat. Akadt egy társunk is Zsombor, Legkisebbünk egyik kis barátja, aki velünk jött a beszerző körútra 🙂 .

Közben megérkeztek a zenészek is, volt zene, tánc és dínom-dánom, viszont Tomát nagyon hamar sokkal jobban érdekelték a saját cimborái, úgyhogy velük játszott és kergetőzött az udvaron 🙂 .

A legnagyobb sláger a “fára mászás” volt, ami nálunk (és még elég sokaknál) abban merült ki, hogy vagy segítettem Legkisebbünknek valahogy felkapaszkodni az ágakra, vagy nemes egyszerűséggel felraktam a lehetetlennek tűnő helyekre 🙂 . 

Toma nagyon jól érezte magát, én meg nagyon örültem ennek, jó volt látni, ahogy élvezi a többiek társaságát 🙂 . Közben egy kis gyümölcsözésre bementünk a csoportszobába, ahol egy idő után Legkisebbünk is kínálhatta a tálat szülőknek és gyerekeknek, amitől ő nagyon feldobódott, imádja mostanában az ilyen jellegű feladatokat, például állandóan napos akar lenni 🙂 . 

Levezetésképpen aztán szaladgált még pár órát Toma úgy, hogy vagy ő kergetett valakit vagy őt kergették 🙂 , az kezdett egy picit gyanús lenni, amikor egyrészt már alig akadt jelentkező a szaladgálásokra, másrészt néha láttam belesétálni Legkisebbünket a nagy munkába, na, itt már tudtam, hogy komoly kifáradásnak lehetünk lassan tanúi 🙂 . Az ebédről aztán mi eljöttünk, persze többed magunkkal, mert ez amolyan felfordult nap az oviban, meg különben is sokan nem várják meg, amíg végigmegy a gyerekeknek az étkezési ceremónia. Most nagyon jól sikerült az egész kis buli, tán jobban, mint nyár elején, pedig a nyári mindig kedvesebb a szívemnek (most is várom 🙂 ). 

Nekünk aznap azonban volt még egy rövid kis elintéznivalónk a bankban, ahova ugye komppal érdemes átmenni, mert úgy a legegyszerűbb. Így aztán nem haza, hanem a révhez mentünk, a délit el is csíptük, mondanom sem kell Toma legnagyobb örömére 🙂 .

Többed magunkkal kompoztunk, elég sokan jöttünk össze, szerintem mindenki ki akarta használni a csodaszép időt. 

Hamar végeztünk a dolgunkkal és élvezetes volt az egész kis túra,

bár Legkisebbünk sokszor fájlalta a lábát, a sok futkosás miatt, egy kicsit kidörzsölte cipő, így gyakran megpihentünk itt-ott, kényelmesen értünk vissza a komphoz még így is 🙂 . 

Hazafelé aztán felvettük Mátét, délután pedig olyasmi történt, ami rég nem 🙂 … Történt ugyanis, hogy Toma láthatóan az elalvás szélén állt ebéd után és szolidaritásból felkísértük Mátéval, remélve, hogy hamarabb elalszik, mert ez a délutáni alvás nem az ő műfaja 🙂 . Tényleg nem tartott sokáig, de elsősorban Máténak, akitől röpke 5 perc után egyenletes szuszogást lehetett hallani a szobában 🙂 . Aztán szép sorban elaludt Toma is és én is 🙂 , szóval nagyon együttműködtünk! Az biztos, hogy szuper volt a pihenés, bár délutánra takarítást terveztem be, mert jött hozzánk este Kati mama Veszprémből, hát, nagy nehezen kész lettem azért mindennel ébredés után 🙂 .

Még az ágyneműhúzás és ágyazás is belefért, ami kezdett igencsak furcsa lenni és sajnos nem alaptalanul: a Családfőnek bekrepált a kocsija, amíg várakozott a késve érkező buszra nem vette észre a kivilágított pályaudvaron, hogy rajta hagyta az autón a világítást… Persze nem indult a kocsija, valahogy betolta, útközben kétszer leállt, meg elfolyt a hűtővíz és hasonló nyalánkságok, már majdnem megmentőként kellett értük mennem, de azért sikerült hazaérniük. A hétvége aztán kocsi osztozkodással is telt 🙂 , de most már tudjuk, hogy nem is volt annyira vészes a dolog, egy csövet kellett kicserélni a motornál, így aztán minden jó, ha a vége jó 🙂 … Egyébként az a péntek is nagyon szuper volt, még ez a kis malőr sem tudta elrontani 🙂 .