Ez vagyok én ezen a héten, nagy általánosságban úgy tudnám jellemezni a napjaimat, hogy délelőtt és délután is egyik helyről a másikra közlekedek és szállítom az aktuális utasokat 🙂 . Ez a tény pedig tovább darabolta az egyébként, alapjáraton is széttöredezett napjaimat, mert reggel persze alap, hogy elmegyünk a suliba, majd az oviba, fél egy körül vissza az oviba Tomáért, aztán innen változó a kép, mert Legnagyobbunk későn végez általában, szóval az a gyakorlat, hogy hazajövünk a kicsivel kettesben és legtöbbször hazajön Máté. De nem ezen a héten, meg valószínűleg ezután sem hiszem, hogy ez lesz a gyakori, mert egyrészt bő negyed óra, amíg hazaér, ami persze nem sok, de szakadó esőben már nincs szívem hagyni, másrészt meg ami a lényeg, ezen a héten neki is beindultak a futóedzések heti két alkalommal, hétfőn pedig külön angolra jár, ami maga után vonja, hogy amikor 3 körül végez, sietnie kell haza ebédelni, leckét írni, amire marad egy órája (tanulni pedig úgyis edzés után tud csak), mert utána már indulnia kell, szóval azzal, hogy elszaladunk érte időt spórolunk neki.
Aztán amikor végez hatkor, akkor is érte megyünk persze, hasonló okokból, mint amit írtam pár sorral feljebb. Azokon a napokon amikor nincs edzés, most ezen a héten volt más: szerdán természetgyógyásznál voltunk ugyancsak Mátéval már másodszor, Judit néni az ofő ajánlotta egyébként, mert lehetetlennek tűnő dolgokat is helyrehoz állítólag, nekünk a krónikus arcüreggyulladásra javasolta. Hogy ez ügyben tud-e segíteni azt nem tudom, hiszem is meg nem is, majd meglátjuk, viszont egy próbát megér. Én egyébként hiszek a természetes gyógymódokban, ő azonban energia szinttel gyógyít, amiről sokat olvastam és tudom, hogy ez egy létező és működő dolog, és tulajdonképpen én is gyakorlok hasonlót a saját kis életemben – meg szerintem még sokan mások is – nap mint nap a gondolkodásmódommal, de élőben ilyesmivel találkozni egész más dolog: hihető is, meg nem is… Az viszont szórakoztató, hogy az iskola fél tanári kara hozzá jár (azt nem írtam, hogy szerdánként ezért a suliban, egy félreeső helyen rendel 🙂 ), úgyhogy olyan kedves ismerősökkel is találkozom, akikkel egyébként nem tudok, örülök neki tényleg, ráadásul mindenki dicséri és elmeséli, hogy mire használt nekik a gyógymód, szóval érdekes és egyben tanulságos az egész. A másik, ami egyébként nem minden héten lesz, csak havonta egyszer, az tegnap Julcsi néni volt, az óvónénink, aki elkészítette Toma rajztornájának a gyakorlatsorait, amikor mentem Legkisebbünkért, megmutatta, hogy hogyan kell elvégezni ezeket, a hibákra is felhívta a figyelmet, na meg arra is, miben kell segíteni, ha nem végzi megfelelően a gyakorlatokat. Mától tehát minden nap tornázunk Legkisebbünkkel, ami ugyan csak kb. fél órát vesz el a napból, viszont számolni kell rá minden nap, még hétvégén is, de nem bánom, mert talán meg lesz az eredménye…
Egyébként fenti eszmefuttatásomat nem panasznak szántam, pusztán ténymegállapításnak, sőt, kifejezett fejlődésnek tekintem magamra nézve, hogy nem úgy élem meg ezeket a dolgokat, mint mondjuk tavasszal (és egész évben 🙂 ), hogy semminek sem érek a végére, széttöredezik az időm, hanem éppen ellenkezőleg, azt érzem, hogy kihozom a napjaimból (most legalábbis 🙂 ) a maximumot. Ehhez persze hozzátartozik, hogy nem akarok mindent egyszerre megcsinálni, elengedtem már azt a vágyamat, hogy délig felfordítsam mondjuk a házat és kész is legyek vele, főzéssel és mindennel együtt 🙂 . Elfogadtam, hogy bizony nem érek a dolgok végére, részletekben és hosszabb idő alatt valósulnak meg az egyszerű dolgok is, de lehet folytatni másnap vagy akár este. Mert itt van például a tegnapi napom is, reggel azután, hogy mindenkit elszállítottam a megfelelő intézménybe, elmentem vásárolni, már csak azért is, mert szülinapra hivatalos Toma vasárnap és ajándékot is kellett beszerezni – közben azért becsúsztak akciós nárcisz, krókusz, tulipán hagymák is a kosaramba potom pénzért nagy tételben (már látom, ahogy virágba borul a kert tavasszal 🙂 ), na meg Villám Mcqueen kocsi és zászló sütikiszúró, mindkettő ráadásul megadja a következő napok programjait 🙂 – aztán haza száguldottam, megfőztem az ebédet gyorsan (bolognai spagettit, szóval nem 3 fogásos menüt 🙂 ), utána kitakarítottam a fürdőt és fél egykor már indultam Tomáért az oviba, délután pedig ingáztam tovább és csináltam, ami belefért. Közben azért Legkisebbünkkel is játszunk, olvasunk ha nem is órákig (erről a Játék és muzsika 10 percben című réges-régi rádióműsor jutott most eszembe:) ), meg zuhogó esőt nézünk a kocsiból a Duna-parton (nem is egyszer) amíg Mátéra várunk, hogy mehessünk érte és remekül érezzük magunkat 🙂 … Hasonlóak a többi napok is, ami nagy változás viszont magamban is a korábbi időszakokkal ellentétben, hogy úgy osztom be az időmet, hogy az teljesíthető legyen, viszont megesik, hogy akár este, vagy éjjel még pakolok, vasalok, teregetek, vagy a félbe hagyott konyhatakarítást fejezem be, de ez nekem jó, mert megvan az a kellemes érzésem, hogy pontot tettem a dolgok végére.
Viszont ide nem nagyon értem mostanában, majd csak beáll valami ezzel kapcsolatban is. Bár azt hiszem jobb lesz a helyzet talán ezután, mert a múlt hét zsúfoltsága (ami egyébként nekem nagyon tetszett, felért egy kisebb fajta őszi szünettel 🙂 : Tomával mini kirándulás, egyik nap egyik barátnővel, másik nap másikkal kávézás, ovis vásár, aztán a hétvégi túrázások és egyebek, amikről még nem is írtam, de fogok) egy csomó elmaradást is hozott magával, amik most már kipipálódtak, de jó volt ez így, na 🙂 …