Kertelő

Ez az év nálam, nem a kerté volt, pedig nem így indultam neki még tavasszal sem, sőt! Nagy terveim voltak, hogy mennyi mindent ültetek, ami volt, hogy megvalósult, de inkább csak kevésbé. Már írtam róla itt egyszer, hogy minden fontosabb volt a kertezésnél, gondolok itt bográcsbuli, szülinap szervezésre vagy a kirándulásokra, főleg gyerekprogramokra, amiket persze most sem bánok, de az idő, az menthetetlenül elment velük és a kertre óhatatlanul kevesebb jutott és az egész kert-ügy valahogy elszállt a levegőbe.

Pedig még mindig nagy örömömet lelem vagy inkább lelném benne és továbbra is a kedvenceim között szerepel, de hát ez most így alakult… Viszont, ha kevesebbet is, de ültettem és mindezek ellenére vannak sikertörténeteim, és pont azért írom le ezeket, hogy lelkiismeretfurdalásomat enyhítsem 🙂 , mert annak ellenére, hogy sem az ültetésnél, sem a későbbi gondozásnál nem voltam éppen az élen, nagyon is szépen termett pár dolog ettől függetlenül. 

A leghálásabb a cukkini volt, mert annak ellenére, hogy ráadásul későn ültettem, teljes sikertörténet lett idén is, egész egyszerűen túltermelési válság alakult ki belőle nálunk 🙂 ! Igaz, hogy viszonylag későn indult be, de augusztusban és szeptemberben már boldog-boldogtalannak osztogattunk belőle: kaptak a szomszédok, Apuci munkatársai, barátok, Kati mama és persze mi is degeszre ettük magunkat belőle 🙂 . Aki életében nem ültetett semmit, annak is ajánlom a cukkinit, mert rajtam nem sok múlott idén, hogy ilyen siker legyen belőle, locsolni ugyan locsoltam, de a sok eső miatt azt sem nagyon kellett 🙂 …

Lett sok kígyóuborkánk is, de szerintem lehet, hogy többet nem ültetek, akárhogy próbálkozom vele, mindig tele lesz sok maggal, ami azért annyira nem vonzó. Rengeteg sok újhagymám is lett volna, meg vöröshagymám is, ha ültetek eleget, de csak nagyon keveset raktam a földbe. Az volt a terv, hogy folyamatosan dugdosom őket július végéig, de nagyon hamar leálltam velük, amit viszont elültettem, abból jól laktunk 🙂 . A paradicsom viszont most nem volt az igazi, termett, de nem olyan rengeteg, nyilván jobban is figyelhettem volna rájuk, mert tavaly teljesen jól ellátott minket az, amit ültettem.

Azok a virágok, amiket kaptam, főleg a nagyra növő sárga virágú, aminek nem tudom a nevét (állítólag szépasszony szemének hívják), gyönyörűen virágoztak egész nyáron és nagyon is jól érezték magukat. Aztán értek meglepetések is, először is a hajnalka, amit most is ültettem több helyre is és ami ugye egy igénytelen, könnyen növő növény, sokáig szinte egyáltalán nem mutatkozott, vagy csak alig akart kibújni a földből és volt, ahol nem is jött elő. Pedig tavaly ültettem és gyönyörű volt, a meglepetés már ott kezdődött, hogy elméletileg elszórja a magjait és következő évben vetni sem kell, de nálam nem mutatkozott a tavalyiból semmi és nem is mindenhol jött elő, ahol vetettem, bár szerintem nem lazítottam fel a földet eléggé, siettem az ültetésnél, mert akkor is volt valami “fontos” dolog és így jártam. Viszont, néhány helyen szeptemberre (!) kezdett beindulni, én sem értem, hogy hogyan, akkor viszont reneszánszát élte, a rézvirággal együtt – ami tavaly ugyancsak nagyon jól volt nálunk, de most valahogy későn talált magára.

A pillangóvirágok viszont szárnyaltak, ahogy a sásliliomok is, ebben az évben elmondhatjuk, hogy ez a két virág fémjelezte a kertünket 🙂 .

Arról meg inkább nem is írok, hogy mennyi minden kimaradt, amit szerettem volna elültetni, de most már úgy vagyok vele, hogy nem is baj, majd jövőre újra nekifutok, az elmaradtakkal és az újabb tervekkel kiegészülve 🙂 …