Bulis, meccses, egynapos hétvége

A cím annyiban szorul magyarázatra, hogy mostanában tényleg az az érzésem, jó esetben egy napra korlátozódik a hétvége… Ez általában a szombat, mert vasárnap már nincs idő semmiféle lazulásra, programozásra, “úri huncutságokra”… Természetesen mindez az iskola és legfőképp a tanulnivalók miatt van így, ami rengeteg. Jó, ebben persze az is benne van, hogy a különórák miatt, Máté rendszeresen előre tanul és csakis azért, mert egész egyszerűen nem férne bele az idejébe hét közben a sok tananyag. Én meg szolidarítok, mert egyébként most már eljutottunk oda, hogy nem nagyon kell együtt tanulnunk, beérett a dolog, megy magától minden, csak besegíteni kell esetlegesen. Ami azért nagy megkönnyebbülés nekem, mert tartottam attól, hogy az önállóság bánja majd ezt a dolgot, de nem, sőt! Nagy elégtétel azt látni, hogy úgy tanul Máté, olyan technikával, ahogy tőlem látta, szóval mondhat bárki bármit, az együtt tanulás soha nem káros, nem időpocsékolás és észrevétlenül tanul ebből is az évek alatt, például tanulási technikát.

Mondjuk ezen a hétvégén azért besegítettem neki, mert rengeteg volt a tanulnivaló, nem is nagyon tudott előre készülni, mert már hétfőre is sok minden volt, egyedül biológiából tudott előre tanulni, de nem végzett a teljes anyaggal, mert nagy dogát írnak belőle csütörtökön. Ugyanis brutális hétnek néz elébe Legnagyobbunk, minden tanár az őszi szünet előtt akar mindent megíratni, nem is tudunk egyelőre örülni a jövő heti szabadságnak… Témazárót írnak matekból, angolból, bioszból, kémiából és valószínűleg töriből is. Ezek mellett pedig várhatók a szokásos röpdolgozatok, irodalomból és földrajzból biztosan, egyből hétfői nyitányként, a többi meg majd elválik. Na, és akkor mondja valaki, hogy ezek a mostani gyerekek nincsenek agyonterhelve az iskolában…

Jól elkanyarodtam mondjuk a hétvégi programjainktól 🙂 , pedig, ha nem is vittük túlzásba, azért voltak, ráadásul nagyon jól sikerült kis események. Toma szombatra nem tudta maga mögött hagyni teljes mértékben a náthát, pedig délutánra szülinapi meghívása volt az egyik játszóházba. Felhívtam az anyukát, aki az enyhe tüneteinket hallva nagyon szorgalmazta a részvételünket, és kiderült, hogy mások is küzdenek kisebb, hasonló nyavalyával, szóval nagy valószínűséggel az oviból hozták ezt haza. Egy-egy köhintése azért akkor volt már Tomának, de nagyon semminek tűnt, így aztán elindultam vele kora délután. A szülinap természetesen nagyon jól sikerült, három órán át együtt tobzódott a banda, csúsztak, másztak, ugráltak és nagyokat rötyögtek együtt 🙂 :

Alig bírtunk eljönni 5 körül a helyszínről, mert mindenki nagyon maradni akart még, de jobbnak is láttam nem nyújtani a dolgot, mivel Toma sem volt még teljesen jól és így is 6 körül értünk haza, ami után már csak az esti rutin maradt kettőnkre. Ugyanis kis családunk másik fele Fradi meccsre ment, ami kora este kezdődött és természetesen Máté nagyon várta 🙂 . ez mindig külön öröm neki és hát azért a Családfő is élvezi persze 🙂 , szóval amolyan apa-fia program, amit megkoronázott az eredmény, ugyanis nyert a Fradi 🙂 ! 

A vasárnap inkább a kötelező dolgokra ment el, főzés, mosás, tanulás, amit Legnagyobbunk már szombaton is művelt, sajnos. Tomával pár hete vasárnaponként, a rajztornán túl csak röpke játékokra futja valahogy az időből, amin jó lenne majd változtatni, mert ez azért így nem az igazi, még hét közben is valahogy több az idő mindenre. Lovagolni sem mentünk most a megfázás miatt, bár az is igaz, hogy ha jobban belegondolok, a hétvégéből azért a lovazás is levesz rendesen az egyik, általában a szombati napból. Viszont, ami nem várt fordulat volt, hogy Legkisebbünk szombat este és főleg éjjel elkezdett köhögni – még izgultam is, nehogy krupp veszély legyen, mert kicsit olyan bödönszerű volt a hangzás – amit vasárnap is gyakorolt, a sok inhalálás ellenére, úgyhogy ma és holnap nem megy oviba, a többit pedig majd meglátjuk.

Ja, és persze mindezek mellett visszaszámolunk és nagyon várjuk már az őszi szünetet 🙂 !