Meghosszabbított szünet

Konkrétan egy héttel lesz hosszabb az őszi szünetünk, bár ebben azért olyan sok jó dolog nem várható, talán csak annyi, hogy a kezdetére remélhetően meggyógyulnak a fiúk (ami azért sokkal jobb annál, mintha végig betegeskednénk a várva várt szünetet 🙂 ). Ugyanis hétfőn megmutattam a doktor néninknek Tomát, mert a köhögése eléggé krupp előtti bödönszerűbe ment át, már a telefonba is hallotta és kellően elborzadt tőle Eszter nénink – bár hozzáteszem, volt ennél már csúnyább köhögése is múlt télen és valahogy megúsztuk akkor, meg remélem most is. Úgy néz ki, hogy talán jobb már a helyzet, meg is teszünk érte mindent amit lehet, sokat inhalálunk és kimegyünk a friss levegőre kötelező jelleggel sétálni (ami azért valljuk be, nem nagy áldozat 🙂 ). Egyébként meg a torka alapján vírusosnak minősítette a doktornő a kórságot, amit Legkisebbünk összeszedett, úgyhogy 3 napig nem engedte oviba semmikképp, péntekre meg értelemszerűen nem megyünk be 🙂 .

Hétfő estére meg is nyugodtak nálunk a kedélyek, úgy tűnt a gyógyulás útjára léptünk, amíg el nem jött a kedd reggel és Máténak az éjszakai kisebb gyomorfájások után (amit ő nem is osztott meg velünk, csak reggel mondta, hogy többször felébredt), hasmenése lett, egy kis hányingerrel megtűzdelve. Ez a kórság már két hete ott kavarog az iskolában (meg az oviban is, ahol sikerült jól elkerülni), először ugye a tanárokat döntötte le, aztán jött egy-két eset a gyerekeknél is, főleg úgy, hogy hétfőn is volt olyan osztálytársa Máténak, aki előző nap még hányt, de már a hét első napján iskolában volt, egy másik pedig reggel rosszul érezte magát (pont mint most Legnagyobbunk), de beküldték a suliba, mert nem volt otthon náluk senki. Viszont két óra múlva hazament, mert olyan rosszul lett, ami csak azért szívfájdítóbb még nekem, mert nem elég, hogy nem volt jól, hazagyalogolnia is egyedül kellett, és ugyanúgy az üres lakás várta…

Nagy valószínűséggel Máté is itthon marad már a héten és csak szorítani tudok, hogy a kétféle kórságot ne adjuk át egymásnak (a hányósat meg főleg ne Tomának, aki minden ilyesmitől a kórházban köt ki). Rajtam is átmenőben van ennek a felső légúti bajnak valami enyhe változata, nem is nagyon veszek róla tudomást, csak estére érzem, hogy jobban kidőlök. Úgyhogy betegszoba van itthon nálunk, viszont a betegek kedve ennek ellenére remek, úgyhogy nincs okunk panaszra 🙂 !