Dolgaink

A fiúk szerencsére meggyógyultak, elmúlt a hasfájás, a diétázás, a tüsszögés, a köhögés és már orrot is alig kell fújni. Szóval minden adott egy jó kis szünethez, meg a kezdődő hosszú hétvégéhez 🙂 , amit a Családfő megnyitott azzal, hogy az új szomszédunkkal (nemrég költöztek a mellettünk lévő házba) elment pecázni – pár év alatt a kicsi, 8 házas utcánknak a negyede kicserélődött és örülök, mert úgy tűnik, hogy mindegyik új lakó jófej.  Holnap jó messzire utazunk, anyukám, nagyszüleim és a keresztapám sírjához Sárvár mellé. Reggel indulunk és este jövünk, mint mindig és azon túl, hogy nekem ez az utazás azért fájó, várom is általában, mert szeretek visszamenni oda, ahol régen annyi nyarat töltöttem jókedvűen 🙂 . Azért, hogy a fiúk se unatkozzanak, a legtöbbször kitalálunk valami rövid kis programot közben, nem szeretném, hogy nekik ez amolyan kötelező előírás legyen – bár hozzáteszem eddig még soha nem hallottam senkitől egy rossz szót sem, gondolok itt elsősorban Mátéra, aki már 13 éve rója velünk ezeket a köröket és még ráadásul a kamaszkór is elérte, de ezért még egyszer sem volt egy ferde nézése sem, aminek én külön örülök…

Aztán lesz még egy temető túránk Budapesten valamelyik nap, persze szeretnék a 4 nap alatt valami egyéb programot is, meg lovagolni is el kéne azért vinni Tomát,  mert a rövid hétvégén helyhiány, múlt héten pedig a betegség miatt nem mentünk. A szünet maradékára is jó lenne valami kiruccanás, vannak ötleteim, de majd meglátjuk, ezek egyelőre csak ötletek, meg az az igazság, hogy egyre nehezebb Toma és Máté igényét összehangolni, főleg úgy, hogy egyéb kötelezettségek is lesznek Legnagyobbunknak a szünet alatt. Gondolok itt az elmaradt nagy mennyiségű dolgozat pótlására, mert ahogy beteszi a lábát a suliba, legalább 4 témazáróra számíthat, amit ugye a betegség miatt nem írt meg, ezen kívül az pedig szuper, hogy az edzője (aki a tornatanár is egyben) nagyon lelkes, ugyanis az őszi szünetben minden délelőtt edzést tart, amire Máté természetesen menni szeretne.

Szóval így állunk és vagyunk, de azt kell, hogy mondjam mindegy is, hogyan alakul a következő hét, én már annak is örülök, hogy mindenki meggyógyult, nem kell korán kelni, időre menni, ráérősek lehetünk és együtt vagyunk 🙂 !