Ezek most sajátok, mert általában kettőt is olvasok egyszerre. A fő szám nálam most Coco Chanel élete, az Egy ágyban az ellenséggel című mű, mert már sokan és sokszor írtak a franci divat forradalmárról, de ilyen, a szerző véleménye szerint csak egy van – egyébként elképzelhető. Sietnem kellett az olvasással, mert nem tudom ki tudja, én csak most jöttem rá, hogy a Szabó Ervin könyvtárakban 300 forintért le lehet foglalni könyveket, ami azt jelenti, hogy a kölcsönzéskor hiába van először valakinél a könyv és még kétszer hosszabbíthatná, ha le van foglalva, vissza kell vinnie, mert nem tudja meghosszabbítani. A foglaló első esetben én voltam, mert már ezer éve vártam erre a könyvre és soha nem sikerült kivennem, aztán ahogy megkaptam, a könyvtáros figyelmeztetett rá, hogy igyekezzek vele, mert ahogy elődöm, én sem tudom majd meghosszabbítani. Gondolom visszanyalt a fagyi és akinél előttem volt, élt ezzel a lehetőséggel 🙂 . A lényeg, hogy kiolvastam, ma visszük vissza…
Teljesen más volt, mint amit elképzeltem, ugyanis én azt hittem, hogy majd egy olyan nőről fogok olvasni, aki a németek ellen kémkedett, de nem, pont fordítva történt. És tényleg eddig egyetlen életrajz sem írta ezt le, ugyanis bizonyítékokat sem ásott elő eddig senki. Nagyon furcsa egy olvasmány volt ez, adva van egy nagyon tehetséges, nagy formátumú nő, aki nagyon jól ki tudja használni a lehetőségeket, manipulálja az embereket, a férfiakat különösképpen, és valahogy mindig el tudja érni, amit akar és a végén elnéznek neki mindent… Egyébként meg lebilincselő, szellemes, sziporkázó, elragadó – mint a különleges emberek általában. Az meg elgondolkodtató, hogy hatalmas vagyonnal mennyi minden szépíthető, elsimítható, semissé tehető… (amiről van tapasztalatunk nyilván a saját korunkból is és egy idő után már az idő is “megszépít” mindent)
Nagyon szeretem a Chanel parfümöt, most éppen nincs itthon, de sokáig alapfelszerelés volt nálam, az egyik kedvencem, a saját illatomnak érzem és mások szerint is valahogy hozzám illik. Sok-sok kosztüm és estélyi ruha is tetszik a háztól a mai divat szerint is, szeretem valahogy hozzá társítani a dolgokhoz a hátteret. A könyv egyébként elég nehézkes olvasmány volt, én azt hittem pörgősebb lesz, rengeteg háttéranyagot sorakoztatott fel olyan alapossággal, ami már nekem zavaró volt néha, sokszor nagyon szárazon, más volt az én Kertész Erzsébethez szokott regényszerűen megírt életrajzi olvasmányaimhoz képest.
A másik, Márai Sándor Ami a naplóból kimaradt című könyv. Itthoni kötet, még régen a főiskolán kellett először elolvasni, már nem tudom melyik tantárgyhoz. Azóta sokszor olvasgatom, amit megkönnyít, hogy naplószerűek persze a bejegyzések, mostanában forgatom sokat, nem tudnám megmondani pontosan, hogy miért. Ugyanis teljesen más a stílusa, mint nekem, kissé pesszimista nézetű, nyilván az akkori élethelyzetéből adódóan is, a korszak is teljesen más, mint a mi életünk, ráadásul ő férfi szemmel ír nyilván, és mégis… Valahogy annyi sok mélység van ezekben a pár soros bejegyzésekben, talán az egyedüli hasonlóság köztünk, hogy én is így szoktam beszélgetni magammal, mint ami ebben a naplóban van 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: