A hétvégénk gyors volt, sűrű és nem volt túl pihentető. 🙂 . Már péntek délután elkezdődött minden, a pár napra hazalátogató Ida barátnőmék, velünk együtt hivatalosak voltak a szomszédunkba, Zsuzsi barátnőmékhez egy kis tereferére 🙂 . Délután megérkeztek hozzánk a nagyfiúk tőlük, Máté és Beni persze el sem akart szakadni egymástól, így aztán ők ketten és a keresztfiunk nálunk maradtak, mi meg mindannyian átvonultunk a szomszédba. Nagyon sokáig eszmecseréztünk, mondhatjuk, hogy kisebb elő szilvesztert tartottunk 🙂 , konkrétan fél 12-kor hoztuk haza Tomát, a nagyok még teljes erővel játszottak, Legkisebbünk meg ment aludni. Mi még fent maradtunk mert a szomszédba még zajlott az élet és a két nagyobbért bejöttek jó egy órával később, így onnantól lassan nálunk is elcsendesedett a ház…
Szombaton valahogy egyáltalán nem bántuk a borzalmas esős-szeles időt, egyrészt későn keltünk testületileg, másrészt tettünk-vettünk délelőtt – már ami maradt belőle 🙂 – én főztem, még takarítottam is, délután érkezett hozzánk Beni és persze éjszaka is nálunk aludt. Közben lángost és sütit sütöttem, kifejezetten jól esett abban az eszement időben. Filmnézés, fiús viháncolás tarkította az estét, a nagyok megint jó sokáig fent voltak, nem használt semmiféle józan ráhatás, kihasználták a 3 hónapnyi (már ennyi idő eltelt nyár óta!) távollét most csúcsosodó hiányát…
Vasárnap reggel korán keltünk, megfőztem gyorsan az ebédet, mert Tomával a közeli művelődési házba volt jegyünk a Holle anyó mesejátékra. Általában jók egyébként itt az előadások, voltunk már többször is, de most azért ez nem volt a legemlékezetesebb. Nagy vonzerőt jelentett, hogy Legkisebbünk egyik ovis barátja és családja is jött a műsorra – sajnos későn kapcsoltunk és nem egymás mellé vettünk jegyet – amíg lehetett jól el is viháncoltak a fiúk a felmerülő időben és egy picit előadás után is 🙂 . Tervezzük a további programlehetőségek ötletét, mert jól érzik magukat együtt a skacok 🙂 , Dalibor (olyan kis szép és különleges név 🙂 ), kisebb Tománál, de legalább egy hullámhosszon vannak, mert az oviból sajnos a korosztályában kevés (összesen 3 fiú) jelölt jöhet szóba, akik közül az egyikkel van talán közelebbi viszonyban.
Amire hazaértünk Beni is hazatért 🙂 , vicces egyébként, hogy mennyire nem érti ő ezt, hogy itt miért kell annyit tanulni, szemben Angliával és Kanadával, ahol ez egyáltalán nem jellemző 🙂 , sőt, inkább ennek az ellenkezője dívik. Azért jó lenne, ha ez nekünk is ilyen ufó dolog lenne 🙂 … Hát, mit mondjak, Máté nem aznap döntötte meg a tanulás világcsúcsát, pedig hétfőn három dolgozat várt rá, azért készült rendesen, bár az egészben az a legfárasztóbb, hogy a hét többi napjára ugyanez elmondható, megint tele vannak dolgozatokkal, szinte minden nap. Nem jó ez így szerintem, nagyon nem, látom Legnagyobbunkon, hogy fárad és sokszor kezd elege lennie az egészből, hiszen ahogy mondja, itt állandóan tanulni kell vagy kellene, ezen a hétvégén tudatosan nem is akart ezzel foglalkozni, amennyire lehetett a minimumra korlátozta a kötelező dolgokat, mert ahogy mondta, néha lazítani is kell és ezzel teljesen egyetértek. Agyon vannak terhelve a mai gyerekek, lehet, hogy egy az egyben nem jó mondjuk az angliai oktatási rendszer, de azért jó lenne, ha pár dolgot átvennénk onnan, vagy nem is onnan, csak mondjuk tényleg a lényeget tanítanák itthon, nem még ezernyi felesleges dolgot…
Kicsit a végére ugyan elkalandoztam, de így telt ez a hétvége nálunk, ma már utaznak vissza az angliaiak 🙂 , szóval a most hétvégénk biztosan még csak hasonló sem lesz. Ha rajtam múlna, a következő egy semmittevős hétvége lenne itthon, de asszem nem rajtam múlik 🙂 …