Elkapott a nagytakarítási láz, teljes erővel rendezkedek, pakolok, lemosok, átmosok és tegnap nekiálltam az ablakokat is megpucolni, meg persze függönyöket mosni… Hajlamos vagyok egyébként az ilyesmire takarítás terén, ha egyszer úgy igazán belekezdek, addig megyek, amíg a végére nem érek, sőt, mindig újabb dolgok bukkannak fel, amiket sürgősen meg kéne csinálni, legalábbis szerintem 🙂 …
Ezt azért nyilván nem viseli mindenki egyformán jól körülöttem, gondolok itt elsősorban a gyerekekre, főleg Legkisebbünkre – Máté mostanában, főleg pénteken, általában elvonul a szobájába, de szerencsére ez inkább még csak az iskolás hét végén jellemző – aki inkább játszana egy nagyot velem vagy akármi, bár az is igaz, hogy minden takarításból örömmel kiveszi a részét, főleg az ablakpucolás és a létrázás, na, az nagyon bejött neki 🙂 – bár az is igaz, hogy így picit azért meghosszabbodik a menetidő 🙂 . Elmélázok néha azon, hogy milyen jó is lenne, ha azért lenne egy fix segítségünk, aki ilyen nagyobb munkáknál elviszi a Legkicsibbet vagy legalább elszórakoztatja, de aztán az is eszembe jut, hogy régen, mondjuk a nagyanyáink idejében másnak sem volt ilyen lehetősége általában, mégis minden nagy munkát megcsináltak…
Viszont az nagyon jó érzés, hogy például a játszószobán mondhatjuk, hogy túl vagyok már (kicsi szépészeti finomításra szorul csak a dolog), mert régóta terveztem, hogy ilyen alaposan megcsinálom, és jó sok kacattól szabadultunk meg, ami így az év vége felé közeledve különösen jó érzéssel tölt el. Az ülőgarnitúra huzata visszatért a tisztítóból és vakító fehéren világít Apuci jóvoltából, aki hozta-vitte, sőt amíg én az ablakokkal voltam elfoglalva, fel is húzta őket. Jövő héten a szőnyeg vándorol a tisztítóba, ma végzek az ablakokkal és a függönyökkel, szóval igazi jó tisztaságérzetem kezd lenni 🙂 . Arról nem is beszélve, hogy nem tudom mikor álltam ilyen jól advent legelején, hogy ennyire alapos rendrakással, nagytakarítással és az ablakpucolással is készen leszek…
A napokban beszereztük Tomával az adventi koszorúhoz, ami hiányzott (maga a koszorúalap és a gyertyák, csak a lényeg 🙂 ), mert holnap vagy még ma megcsináljuk. Két helyen is voltunk gyertyáért, az elsőnél nem jártunk sikerrel, nem volt fehér és különböző méretűek sem, mint amit megálmodtam hozzá. De nincsenek véletlenek, ugyanis szembejött velem az a vajszínű, világítós házikó, amit már tavaly is kinéztem magamnak itthoni dekorációnak, úgyhogy egyből a kosarunkba vándorolt, főleg, hogy Legkisebbünknek is nagyon megtetszett a kis ház, úgyhogy hazaérve egyből beleköltöztette az egyik mentőbotos figuráját 🙂 …
Ma és holnap elkezdjük díszíteni a lakást, talán a kinti világítással is elkészülünk, az ablakdíszeket is felrakom, és pár most előkerült, régi, még Mátéval készített díszeink is felkerültek már a játszószobába. Annak egyébként is nagyon örülök, hogy nagyon sok saját készítésű dekorációink vannak, és ez évről-évre csak több lesz. A díszítgetés nálunk azért folyamatos szokott lenni, nem tudom azt mondani, hogy a hétvégén megcsináljuk az egészet, mert valahogy advent alatt állandóan előkerülnek és készülnek általában újabb díszek is, amiket persze, hogy ki kell tenni 🙂 , és ez a fokozatosság így jó szerintem:) .
Most még gyorsan befejezem a félbehagyott ablakokat és függönyöket, aztán még pár nagyobb dolgot megcsinálok a napokban, de azt hiszem jó lesz azért leállni ezzel a folyamatos csiszatolással is, mert az advent többi részét inkább közös készülődéssel, sütögetéssel, programokkal szeretném majd tölteni 🙂 …
Aranyos vagy, bár ahogy írod, tényleg egy program, amivel jó másfél hete megszakításokkal ugyan, e elvagyok :), szóval most már pont jó lesz véget vetni neki 🙂 … És pont úgy van ahogy írod, nem lehet a végére érni, csak abbahagyni, mert még most is legalább három nagyobb dolognak tudnék nekiállni, de azt meg nem akarom, hogy ez vigye el az idő nagy részét, főleg a gyerekek miatt…
Ügyes vagy nagyon! En is hasonló programmal mulattam az időt a tegnap és ma is – bar még messze nem értem a végére – ha lesz egyáltalán ilyen valaha 😀 és jót derültem amikor elkepzeltem a karácsonyi házikóban lakó mentőbotot…
Jaj, nem akarlak stresszelni 🙂 … Nálunk sem volt otthon adventi koszorú, nagyon sok mindent mi hagyományoztattunk magunknál, mert ez a koszorú (és az összes többi, amit bevezettünk: adventi folyamatos dekorálás, többszöri mézeskalács sütés, 24-én reggelre feldíszített karácsonyfa és még pár dolog), valahogy nagyon kedves nekünk 🙂 . Most van egy viszonylag friss is, amit tavaly kezdtünk el, szerintem láttad is nálunk, a minden napos adventi kézműves naptár, ezt is nagyon megszerettük 🙂 !
Olyan érdekes ez a karácsony előtti nagytakarítás. Valahogy ez nekem a gyerekkoromból nem rémlik (biztosan volt pedig), és valahogy nem hoztam magammal a “kultúráját”. Biztos ezért van, hogy nem tervezem be a mai napig a karácsonyi készülődés sorába (bár nálunk otthon adventi koszorú sem volt, nem is tudom, miért nem), de utána általában csak beillesztem, mert itt-ott látom, hallom, hogy jéé, tényleg, ezt is “szokták” ilyenkor. De amíg ide eljutok, csak stresszelem magam, amikor másnál olvasom. 😀
Neked gratulálok ahhoz, hogy túl vagy rajta!