Kicsit régebben készültek ezek a kis szépségek, még az őszi szünetben és utána pár nappal, úgyhogy épp ideje volt, hogy ide is felrakjam őket, már csak azért is, hogy ne vesszenek a feledés homályába 🙂 .
Az első fához a tökmagokat temperába áztattam, mert valahol (nem tudom hol 🙂 ) azt az ötletet olvastam, hogy így is nagyon jól befogják a magokat. Hááát, ezt azért nem mondanám, vagy lehet, hogy én nem voltam ebben hatékony, de elég haloványak lettek. Viszont itt tényleg csak ragasztani kellett, zsírkrétával megrajzoltam a fát, Toma pedig felnyomkodta a levélkéket 🙂 :
A tökmagokat egyébként az elmúlt évek tökfaragásaiból gyűjtöttük össze, megszárítottam őket és egy kis dobozban várják jobb sorsukat, de annyi van belőlük, hogy már tényleg kezdeni kellett velük valamit és idén már egyet sem tettem el belőlük 🙂 …
A halvány levélkékre tekintettel festettünk akril festékkel is magokat, mindenféle arany, sárga, bordó és nem éppen őszies, de Legkisebbünk kedvenc sötétkék színében is 🙂 . Ezekkel várni kellett amíg megszáradtak és itt csúsztunk is jó pár nappal későbbre a megvalósítással kapcsolatban, de a levelek nagyon szépek lettek! Most filctollal rajzoltam, amit elkezdtem kiszínezni (addig ő egy finommotorikás csipeszes játékkal volt elfoglalva 🙂 ), de nagy örömömre Toma kivette a kezemből a filcet és befejezte a színezést, nagyon ügyes volt! A ragasztás nagyüzemben zajlott,
A végeredmény pedig, formájában és színeiben is egy igazi mesefa lett, a lehulló és a földön lévő leveleket az alkotó álmodta meg 🙂 . Mi nagyon szeretjük, kint lóg a játszószoba falán 🙂 :
