Szép volt a tegnapom, mert ekkor volt a névnapom 🙂 (nahát, még rímel is 🙂 )… Egyébként nem ezért volt szép, ez csak az apropót adta, hanem azért, mert annyi szeretetet kaptam – a FB-on is, tőletek is – elsősorban a legfontosabbaktól, hogy az csodálatos volt! A fiúk itthon maradtak, elsősorban Máté volt beteg a héten, de péntekre már jobban lett. Így amíg én elszaladtam fél órára vásárolni, nagyunk vezényletével rendet rakott mindenhol a két fiú és mivel nem lettek teljesen kész, megkértek, hogy ne jöjjek haza egy ideig 🙂 . Mit volt mit tenni, addig a Duna-parton bolyongtam a nagy szélben (bár volt, hogy a kocsiba menekültem a hideg miatt 🙂 ), de ez is annyira feltöltő volt, az idejét sem tudom mikor sétálgattam ott egyedül 🙂 , fotóztam is persze, tényleg kellett egy kicsit ez is, pedig nem is sejtettem erről semmit…
Hazaérve gyönyörű rend, meleg kávé és két ragyogó arcú fiú várt, akik azt sem tudták mit csináljanak, hogy szép legyen a napom 🙂 … Tényleg meghatódtam és nem a tetteken elsősorban, hanem az érzéseken, amit láttam rajtuk, mert tudtam, hogy a legfontosabbat szeretnék nekem adni és ezt egész nap éreztették velem… Az csak hab volt a tortán, hogy Máté mindentől kímélt, a Legkisebb pedig azért mentegetőzött, hogy ne haragudjak, hogy nem készítettek nekem valamilyen ajándékot… Megnyugtattam őket, hogy a legnagyobb ajándékaim már megvannak, ők maguk 🙂 … Mindezt úgy, hogy a saját ünnepeimmel kapcsolatban soha nincsenek elvárásaim, én nem tudok olyasmin megsértődni, ha valaki nem köszönt fel, mert mondjuk elfelejti, velem is megeshet. Még egy nap alatt is 🙂 , ugyanis éppen telefonon hívtam Mikulás-ügyben a szomszéd barátainkat, amíg elmentem a boltba és nem értettem, hogy a szóáradatomat miért akarják megszakítani, amikor búcsúzóra vettem a figurát 🙂 , végül hagytam magam azért felköszönteni, de kicsit meg is döbbentem magamon, hogy reggelhez képest délelőttre kiment a fejemből, hogy milyen nap van 🙂 …
Aztán este a Családfő lepett meg sok-sok figyelmességgel, rengeteg ajándékkal és nagyon szép sorokkal, amikre jó rágondolni. Nem lehet elégszer figyelmeztetni magunkat, hogy a családunkkal milyen kincs van körülöttünk!
Köszi Enikő 🙂 ! És pont úgy van, ahogy írod, a belőlük jövő szándék, szeretet, figyelmesség hatott meg és esett nagyon jól 🙂 !
Boldog névnapot kivánok Neked! olyan aranyosak lehettek a fiúk… nem is a tárgyi ajándék számit legtöbbször – inkább az akarta az, ami levesz a lábadról – nem?
Én is gondoltam ám Rád aznap 🙂 ! Köszönöm és tényleg boldogat magunknak, de most elsősorban, utólag is, Neked 🙂 ! Puszillak 🙂 !
Drága Vivi!
Boldog névnapot kívánok magunknak!