Mert ez a nap bizony már előző este elkezdődött, sőt, ha azt vesszük, már vasárnap, amikor mézeskalácsot sütöttünk a Mikulásnak 🙂 … Ezt lehet tulajdonképpen bebetonozott hagyománynak tekinteni nálunk 🙂 , még Mátéval is gyártottuk a mézeseket annak idején a Nagyszakállúnak, így Tomával ezt már csak folytattuk 🙂 . Hétfő este Legkisebbünk már nagyon izgatott volt, lefekvés előtt teljesen biztosra ment és végigpucolta a bakancskáit 🙂 ,
még jó, hogy a többi lábbelije a másik cipős szekrényben van és azt nem jutott eszébe sorra venni 🙂 .
Reggelre tele lett mindenkinek a kikészített cipője, na meg a tavaly készített zsebes Miku-fejet is kikészítettük és láss csodát, az is megtelt 🙂 !
Van egy olyan érzésem, hogy a Mikulás (felesége 🙂 ) ebben az évben kicsit túllőtt a célon, mert roskadoznak a tároló kosaraink a mindenféle nasiktól 🙂 … Gondolt persze már reggel Apára is, akinek aznap van a névnapja és mindenki kapott egyenként olyasmit, amit csak ő szeret, Máté például fehér csokit és tejkaramellát, Toma nyalókát, sós mogyorót, citromos szőlőcukrot, a Családfő marcipán golyókat és kókuszrudat és mivel minden szentnek maga felé (is) hajlik a keze, az én csizmámban is volt tejkaramella és fehér csoki, már csak azért is, mert egyszer régebben már megkaptam talán Tomától azt a kérdést, hogy az én cipőm miért olyan üres 🙂 ?
Muszáj volt korábban kelni valamivel, hogy azért ki lehessen élvezni az ajándékokat, aztán Máté sietett a suliba, mi az oviba, ahol Télapó műsor és a végén maga a Mikulás is találkozott a gyerekekkel 🙂 . Még múlt héten itthonról sikerült leszerveznem FB-on keresztül a gyűjtést – ilyenkor nagyon hasznos tud lenni a face – így nálunk a gyerekek ebéd után a szekrényüknél találták a csomagokat, amit a Télapó hozott nekik, tele persze mindenféle jóval 🙂 . Itt már igencsak tömény volt a Miku-nap és ott el is határoztam, hogy pénteken már nem megyünk Apa munkahelyére, ahol Télapó-délután lesz, mert már ez is kezdett sok lenni a jóból 🙂 , és még nem volt vége, hiszen este 6 környékére vártuk otthonra a Nagyszakállút 🙂 .
Aki jött is hozzánk, egész közelről 🙂 , még a Családfőt is megvárta, hogy hazaérjen 🙂 és hozta az ajándékokat (ami egy külön fejezetet is megérne, mert nem az lett, amit annyira várt a Drága, hanem egy kicsit más, amit aznap délelőtt vettem meg, ugyanis a csomag elcsúszott, pedig már egy hete ki kellett volna hozniuk, de torlódás miatt még azt sem tudták megmondani tegnapig, hogy hol van pontosan a csomag, nem kicsit voltam mérges). Mindkét fiút megajándékozta ( közben Máté egyszer-kétszer kijárt az előszobába hangtalanul rötyögni, mert szembesült kora gyermekkori énjével 🙂 ) és ahogy szokott elbeszélgetett Legkisebbünkkel meleg kakaót szürcsölgetve és mézeskalácsot eszegetve,
ez utóbbiból csomagoltunk is neki természetesen a hosszú útra.
Mindenki örült minden meglepetésnek, mi pedig nagyon megvoltunk elégedve saját magunkkal, egészen addig, míg Toma játszogatás közben oda nem vetette nekünk, hogy a Mikulásnak olyan Zsuzsi illata volt (elképesztő, hogy a gyerekeknek mi marad meg…) és mintha hasonlított volna a Télapó a barátnőm férjére… Khmmm, először köpni-nyelni sem tudtunk, engem pedig még a vihogás is ingerelt, de igyekezve összeszedni magunkat kivágtam, hogy minden bizonnyal tőlük jött a piros ruhás ezért lehetett olyan illata és nekem nem tűnt fel a hasonlóság, szóval ebben maradtunk nagy megkönnyebbülésemre 🙂 … Mindenesetre drága jó barátunk évtizedes, még Legnagyobbunkat is szórakoztató vendégszereplése nálunk december 6-án, úgy tűnik lejárt 🙂 , jövőre új fellépő után kell néznünk 🙂 !
Nem hagyok semmit titokban :)!
😀 Akartam is kérdezni, hogy ki volt az, de a végén megadtad a választ. :-)))