Fellélegezve

Máténak tegnap megvolt az irodalom házi vizsgája, ugye az első ilyen megmérettetés az életében és hál’ Istennek jól sikerült: az írásbeli négyes, a szóbeli rész ötös lett 🙂 ! Én az utolsó pillanatig valahogy azt hittem, hogy ez nem lesz azért olyan komoly vizsga, pedig ötösével voltak beosztva időpont szerint a gyerekek – gyanakodhattam volna, hogy ezt nem veszik lazán 🙂 – óránkénti váltással, Legnagyobbunk 8-ra ment – a névsor elején van 🙂 – és 9 után öt perccel már telefonált is!

Hát, én biztos nem lennék jó tanár, mert valahogy nem lenne szívem őket így kizsigerelni, de itt komoly számonkérés volt írásban is, ráadásul rövid idő alatt, mert azzal kezdtek, aztán húzták a tételt, kidolgozták és már feleltek is belőle. Az írásbelin nem is nagy dolgon csúszott le az ötösről Máté, szóval ez tényleg komoly 🙂 , arról nem is szólva, hogy a jobb tanulóknál is születtek hármasok, négyesek, aztán többnek lett kettes, de még egyes is! Őszintén szólva nem vagyok ettől feldobva, hogy ez most már minden félév végén így lesz és még jönnek új tantárgyak is a magyar és a matek mellé, mint a töri és az angol…

Ha nem két hete derül ki, hogy tegnap lesz a vizsga, akkor nyilván egyedül is felkészült volna Máté, de így azért szerda délután átbeszéltünk jó sok tételt, segítettem, volt, amit akkor tanult meg, hát szóval olyan vizsga előtti hangulat uralkodott itthon 🙂 . A Családfővel együtt vizsgastratégiát oktattunk intenzív gyorstalpalón 🙂 , adódott alkalom arra is, hogy felvázoljuk mi sem voltunk tökéletesek anno, voltak mindenféle vizsgák az életünkben, volt ami szerencsésen végződött, volt ami kevésbé 🙂 … Apa jó tanácsa, miszerint terelni kell a figyelmet arra, amit tudunk, ha nem is annyira jó az a tétel bejött, Petőfi munkásságát húzta Máté, amit annyira azért nem akart, de ügyesen az életét taglalta hosszasan, a verseire kevesebb idő és szó jutott, bár itt is rendes vizsga módra, belekérdezett sok mindenbe a tanárnő… Nem tudom hová megy még egyébként a világ, lehet, hogy nyolcadik végén államvizsgáznak majd ezentúl a gyerekek 🙂 …

Mondjuk a cím sem igaz teljesen, nem is lélegezhetünk fel, ugyanis hétfőn még a nyelvtan írásbeli következik, gondolom ott sem fognak finomkodni, jó ez így karácsony előtt és még ráadásul utána is, matekból… Közben Toma egy kicsit lebetegedett, krupposan kezdett köhögni és még egy kis hasmenése is volt szerdán, úgyhogy nem megy már oviba, neki kitört a téli szünet. Az ovis műsorra sem megyünk, szerencsére helyettesíthető, mint ahogy mindenki, mert a sok betegség miatt úgy oldotta meg Julcsi néni, hogy sokan tudják egymás szövegét. Ez a próbaidőszak amúgy sem volt szerencsés Legkisebbünknek, már két hetes kimaradással kezdte betegség miatt. Az ovis fejlesztőjátékok is megérkeztek, ma este a műsoron kapják meg a gyerekek, lassan minden elrendeződik…

Mi meg kedd délután megszöktünk egy kicsit Tomával, kint bóklásztunk a Duna-parton, szerdán is lazultunk egy kicsit, nem csináltunk semmi különöset, csak az aznapi meglepit, ami mese volt, azt tettük, amihez kedvünk volt (meg délután a vizsgára készültünk Mátéval), szóval kellett ez nagyon ebben a karácsony előtti feszülésben… Nem tudom, vannak jó pillanatok most is az adventben, de valahogy nekünk ez most nagyon elsuhanósra sikeredett, feleszmélünk és már itt a szenteste… Még a jövő hétben reménykedem, hátha akkor jön az igazi advent-feeling 🙂 …