Kis karácsony, nagy karácsony…

…és kisült, ha nem is a kalácsunk, de a bejglink és a zserbónk is, még éjjel – a bejglik különösen jól sikerültek, a diósak és a kakaós aratott nagy sikert. A menetrend nem sérült, Kati mama péntek délután érkezett, Apuci ment ki elé a vonathoz és ahogy hazaértek, onnantól valahogy tényleg kezdetét vette a karácsonyi finis. Pedig nem jött későn, öt körül már itthon voltak, aztán egy kis beszélgetés, játék, meg ez, meg az és már este is lett. Közben a Családfő megvette a karácsonyfát, mindig az utolsó pillanatra tartogatja, ezen mi már meg sem lepődünk, volt, amikor 23-án éjjel ment fáért 🙂 , szóval most egész jó időben volt 🙂 . Egyébként gyönyörű fenyőket vesz, tulajdonképpen egyre szebbeket, és jókat alkudozik rájuk, amit szerintem nagyon élvez 🙂 , mert azért ilyenkor már próbálnak szabadulni az árusok a fáktól… Tavaly is nagyon szépet választott, de az idei, mindent felülmúl, tényleg, csak egy gond volt vele, nem fért be a házba 🙂 …

Most újítottunk egy picit a szokásokon, ugyanis eddig az volt kőbe vésve nálunk, hogy az Angyalkák segítségével 24-én reggelre idevarázsolódik a karácsonyfa, teljes pompájában feldíszítve, és ajándékokkal körberakva díszeleg. A nagyja maradt is, csak annyit módosítottunk, hogy megbeszéltük Tomával, hogy Apa megveszi a fát, amit ide készítünk a nappaliba – mert ez nagyon fárasztó tudott lenni, hogy 23-án este tök sötétben farigcsálja a talpat szegény Családfő – és aztán persze a többit éjjel elvégzik az Angyalkák. Hát ezért, egyébként még pont időben, este 7 körül szembesültünk azzal, hogy a karácsonyfa egy kicsit túl lett méretezve… Nekem amikor Apuci Mátéval vonszolta be az ajtón, az egyik A karácsonyi vakáció című Chevy Chase film jutott eszembe, amikor valahonnan az erdőből hazaszállítják a fenyőt, a gyerekek lilára vannak fagyva és ahogy a kötőzőzsineget leveszik, a fa ágai kiterülve kiverik az ablakokat 🙂 … (na most, ezt a részt még szerda reggel írtam és hát nem pont ez a film ment délután a tévében…? megnéztük magunkat 🙂 )

Ezt a részét azért megúsztuk, viszont felállítva meg sem lehetett moccantani a fát, pont a fafödémig ért, a talpa pedig, amit hozzá vett Apa, az meg enyhén karistolta a parkettát, szóval ott álltunk a mamut fenyővel és néztünk egymásra, mert meg sem lehetett mozdítani, kicsit olyan érzésünk volt, hogy ha a fa bent marad, akkor mi kiköltözünk 🙂 … Aztán előkerítettünk egy régi gyerek szőnyeget, amivel mozgatható lett a karácsonyfánk és első körben ki is vitték a kertbe. Rövidre zárva, pár, Apuci szájából a karácsony szellemében elhangzó káromkodás mellett, Máté még fűrészelni is megtanult este 🙂 , és végül is gyönyörű fánk lett, néhány centi híján, majdnem a plafonig ér 🙂 .

Toma elalvása után, ami az izgatottságát tekintve nem volt korán, elkezdtük díszíteni a fát, én közben a bejglik után a zserbót is gyártottam fél kézzel, így főleg az irányításban volt jelentős szerepem 🙂 . Ez az esti díszítés már kezd átmenni egy picit elő karácsonyi buliba, eszünk-iszunk, a frissen kisült sütikete kóstolgatjuk, nevetgélünk, a Legkisebb kivételével. Most viszont nyilván a hányattatott kezdésnek és aztán a kedélyes díszítgetésnek hála, jól elcsúsztunk, jóval éjfél után mentünk aludni, ami másnap azért érződött rajtunk rendesen. Még éjjel Tomát is vissza kellett terelni az ágyba, mert félálomba kitámolygott, szerencse, hogy már éppen lefekvéshez készültünk a felső szinten és gyors, határozott mozdulatokkal visszatereltem a helyére, bár kérdezgette, hogy az Angyalkák díszítettek-e már, mondtam, hogy áááá, dehogy, nagyon rosszul eset volna éjnek idején ajándékokat bontogatni 🙂 …

Aztán 24-én reggel Legkisebbünk is kegyes volt hozzánk, 8 óra után ébredt fel, így onnantól vette kezdetét a karácsonyozás, természetesen az ajándékokkal kezdve 🙂 …  Toma leérve megint csak elámult a fán, annyira aranyos, nagyon hálás közönség, minden évben ez van, elbűvöli az egész csillogás és a szép díszek, megnézegeti őket nagyon sokszor, meg is simogatja némelyiket azóta is 🙂 , és reggel szinte az az első dolga, hogy felkapcsolja az égőket.  A csúcsdíszt, azt meghagytuk neki, külön kérése volt, hogy az Angyalkának üzenjük meg, hogy azt ő szeretné felrakni 🙂 … Megüzentük, meg azért meginterjúvoltuk Mátét is, hogy nem bánja-e – bár ő már sokszor élt ezzel a lehetőséggel – de kamaszos életében ez egyáltalán nem zavarta, sőt, inkább örült neki, hogy nem neki kell ilyen “csacskaságokkal” foglalkoznia 🙂 .

Azért mindenki nagyon gyűrött volt reggel, Legnagyobbunk nemtetszésének is hangot adott az éjszakai műszakkal kapcsolatban – bár akkor nagyon tetszett neki 🙂 – azt is kilátásba helyezte, hogy nem jelenik meg a közös, reggeli ajándékozáson, de azért csak lejött ő is, mindenki pizsamában bontogatta a magáét. Jól sikerültek a meglepetések, bár mostanában Máténak nagyon nehéz ajándékot választani, mert azt mondogatja, hogy megvan mindene, sőt, akármilyen giccsesnek is  hangzik, akkor is leírom, azt mondta még jóval karácsony előtt, hogy neki mi, az egész család vagyunk az ajándékai (mindig elérzékenyülök ezen…).

Azért rajtunk kívül is kapott pár dolgot, például az xbox-hoz egy másik kart, hogy mással is tudjon egyszerre játszani, rengeteg sok Bayern München-es cuccot, aminek igencsak örült 🙂 . Tomának végre meghozta a Jézuska azt, amivel a Mikulás elkésett, két Mentőbotot kapott, meg Geomeg-et, amit nagyon szeretett volna, aztán Dobble kártyát, Rush Hour, csúcsforgalom logikai társast és számos Brainbox-ot.

Szombaton jól elvoltunk egész nap szinte az ajándékokkal, még adódott egy jó kis félreértés is, a Családfő anyukája a Családfő húgától úgy értesült, hogy mi aznap átmegyünk hozzá, csak erről éppen mi nem tudtunk 🙂 … És mivel egy kis szerelnivalója is akadt Apucinak lent a pincében a fűtés kapcsán, nem is mentünk aznap, viszont kaptunk rengeteg sok rántott húst és levest, amit nekünk készített Éva mama, így aznap főzni sem főztem, csak egy kis vaníliás diós gubát dobtam össze, még mielőtt kiderült a kis félreértés. Így egész délután játszottunk, főleg a Brainboxal és a Dobble kártyával, meg beszélgettünk, együtt voltunk.

Másnap már ment vissza Kati mama, ezért is ünnepi ebéddel készültem: Nem lehet abbahagyni (vagyis sajtos-tejfölös) csirkét készítettem tejszínes krumplival, isteni finom lett minden, az adventi koszorúnál, gyertyafénynél ebédeltünk, mint 24-e óta minden nap. Ebéd után valamivel indultunk is a vonathoz, aztán Éva mamához mentünk karácsonyozni. Kivételesen jó hangulatban telt az este, mert Apuci és anyukája nem erről híres, hamar kialakul egy kis balhé 🙂 (bár, hozzáteszem, hogy Éva mamával nem könnyű és akkor szerintem finom voltam és nőies), most is egy pillanat alatt kaptak össze, mialatt én Tomával bújócskáztam, Máté meg khmmm, hát éppen a mellékhelyiségben tartózkodott, szegény arra lett csak figyelmes, hogy a Családfő sürget mindenkit, hogy öltözködjön, elég mulatságos volt azért, ahogy onnan kiabált, hogy őt is várjuk meg 🙂 …

A harmadik napon is későn keltünk, pizsamában voltunk sokáig, a gyerekek egészen délig, mint minden nap egyébként 🙂 , és nem nagyon volt kedvünk kimozdulni az otthonunkból, jó volt játszani, filmet nézni, de délután azért nekiálltunk a még elmaradt ajándékokat becsomagolni, mert mentünk az unokatesós találkára, amit már legalább 5 éve bevezettünk és 3 család jön össze rendszeresen. Tavaly nálunk volt az össznépi buli, most kicsit csendesebbre sikeredett, az viszont jó volt, hogy futotta bensőséges beszélgetésre.

Kedden meg olyan igazi utókarácsonyt tartottunk itthon, ugyan főztem, meg porszívóztam kicsit, de ezen kívül tettem a semmit 🙂 és nagyon élveztem is, a fiúkkal egyetemben, na jó, nyilván játszottunk is 🙂 …