Azért persze, hogy megmaradjon az utókornak és legfőképp a mi emlékezetünknek, semmiképpen sem hagyom feledésre ítélni a naptárunkat 🙂 . Úgyhogy ez most kicsit vissza az időbe már, egész pontosan Apucink szülinapja után egy nappal 14-ig megyünk vissza, amikor jobbnak láttam lazábbra venni a dolgokat és “csak” egy adventi mese volt a csomagban, aminek hozzáteszem Toma mindig nagyon örül, mert szereti a meséket.
Másnap csütörtökön tobozokat hozott festeni az Angyalka, szép színesek lettek, bekerültek asztali dísznek a tartóba 🙂 .
A 16-a az nagy öröm volt, Legkisebbünk imád porcelángyurmázni, most a hozzávalókat szódabikarbónát és kukoricakeményítőt talált a csomagban, amit együtt főztünk meg reggel és ha jól emlékszem csak másnap készítettünk el. Ez mindig nagy élmény, soha nem lehet megunni, egyébként girlandot szerettünk volna csinálni tepsiben, magunk szárította narancs és citrom karikákból, egy-egy porcelánfigurával – főleg csillaggal, mert az Toma kedvence mostanában – tarkítva, de ez már idő hiányában elmaradt. Viszont rengeteg dísz készült,
amiket elteszek jövőre, mert most is jól jöttek a tavalyiak az adventi koszorúnál, na meg jó lesz pár most téli dekornak, amit az egyik fonott tartóba készítgetek.
Szombaton, 17-én ugyancsak egy mese volt a meglepetés, amit fel lehetne fogni lazulásnak is, de nálunk egyáltalán nem az. Sőt, inkább úgy érzem kellenek az ilyen kis szösszenetek a nagy alkotgatások közepette, mert azért ez mégis a közös élményekről és a hangulatról szól és ráadásul Toma egyre jobban szereti és igényli a meséket. Ez abból is látszott, hogy egyből reggeli után a kanapéra kucorodva kérte, hogy meséljem el neki a történetet, ami Tél apó haragjáról szólt, megharagudott az emberekre, amiért nem szerették a telet. Nagyon tetszett neki és, hogy mennyire szerette, az akkor derült csak ki számomra, amikor napokkal később az egyik meglepetésben rizspapírok voltak, amit ő persze nem tudott, mielőtt kibontotta volna, de izgatottan jött hozzám, hogy de jó, mert lehet, hogy megint mesét hozott az Angyalka 🙂 , nagyon aranyos volt 🙂 ! Ezzel el is dőlt akkor, hogy 24-én mi lesz a csomagban és az is, hogy jövőre a naptárnál is a kevesebb több elve fog érvényesülni, több lesz a mese, útkereső (a színező jelenlegi állás szerint nem, mert az nem egy kedves dolog nálunk 🙂 ), közös sütögetés és akár valamilyen program is.
Másnap 18-án tenyérlenyomatos karácsonyfát készítettünk, amit már tavaly óta tervezek, csak akkor elmaradt, még a vászon is megvolt hozzá, egy évig várt a sorára 🙂 . Elvileg Mátéval közösen készült volna, legalább egy-két tenyérlenyomat erejéig, de ő sajnos már nem hajlandó ilyen dedós dologhoz adni a nevét 🙂 , így ez is Legkisebbünkkel készült el. Erről fotók nincsenek, mert végig ügyködtük az egészet, ráadásul Toma szerint kicsit csúnyára sikeredett, amiben tényleg van valami, nem így kellene kinéznie. Csak sajnos az ujjfestékünk kevésnek bizonyult és kicsit túlhigítottam a zöldet, amibe Legkisebbünk mártogatta a tenyerét, úgyhogy a praclik nem nagyon látszódnak, inkább csak elmosódott tenyérlenyomatos fa lett belőle, de a miénk és szeretjük, azóta is a játszószobában díszeleg, mert pár nappal később parafa dugókkal díszeket nyomdáztunk rá, ez itt a végleges kép:
És innen jövök nemsokára a maradékokkal 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: