Ebben a pár napban punnyadósak vagyunk és az egészben az a legjobb, hogy nem is nagyon vágyunk aktívabb életvitelre 🙂 , észrevettem, hogy ez nálunk így év végén, egész pontosan az utolsó napokban jellemző. Mindig elhatározom, hogy ide meg oda megyünk vagy előre lebeszélem a vendégséget, de aztán rendszerint nem lesz belőle semmi 🙂 , az advent és a 3 napos karácsonyi zanza után általában csak nézünk ki a fejünkből ilyenkor 🙂 és ráadásul nem is bánjuk. Gondolom rápihenünk a következő évre, vagy nálunk ez a téli álom nem tudom, de idén odáig fajult a dolog, hogy még csak nem is terveztem be semmit erre a pár napra 🙂 … Persze attól még a napi Duna-partunkat nem hagyjuk ki, még szélben sem igen, mondhatjuk, hogy ha esik, ha fúj, akkor is kint vagyunk 🙂 , és ráadásul ez itt a Duna mellett csak hatványozódik a hőérzetet tekintve.
Ja igen, és mindig van valami azért, apró-cseprő dolgok, az erős szél leszedte az előkertünkben a két darab kerítéselemet (tulajdonképpen ennyi van ott nincs is más), még két nappal ezelőtt. Ezt az egy részt nem cseréltük ki tavasszal, mert ide a hajnalkákat futtattam fel, most ez is meg van oldva. Ugyanis a Családfő és Máté elszaladtak, vettek két darabot, fel is szerelték a még mindig erős szélben, Toma segédletével. Aztán gondoltuk, hogy akkor délután aktivizálódunk (!) 🙂 , elmegyünk az Ikeába, mert sarok íróasztalt szeretnénk venni a lenti játszószobába, ami fél dolgozóként fog üzemelni, ugyanis remélhetőleg a webáruházunkon sokat fogunk dolgozni jövőre, legfőképp én, ha minden igaz.
Ige ám, de amire ezt kigondoltuk, Toma kiböffentett egy adag valamit a nappali fotelra, a vakítóan fehér huzat kellős közepére 🙂 , jól mutatott nagyon 🙂 , de annál is jobban le voltam sújtva, hogy lehet, hogy akkor most jön a hányós vírus, mert nála még egy sima hányással is a Heim Pálba megyünk, nemhogy egy extra vírussal 🙂 . Úgyhogy az Ikeát sutba dobtuk egyből, nagyítós megfigyelés alá helyeztük a célszemélyt, diétás ételekkel, mint pirítós és társai, de szerencsére azóta semmi nem fordult elő, így hamarosan megengedtük neki a normális evés luxusát is 🙂 . Én meg azért gondolkodtam az egy hónapja olyan jól bevált mosodán, de mivel a huzatot úgy nem hagyhattam, mert beleszáradt volna azért, na 🙂 , akkor már csak kisikáltam és kimostam, ma fogom kivasalni 🙂 .
Egyébként meg minden süti elfogyott már réges-régen, pedig még pluszba is csináltam 26-án egy bögrés csokis-kókuszost. Ugyanis mindig úgy megyünk a nagycsaládi karácsonyra, hogy direkt ebéd után, és mindenki hoz magával valami sütifélét, de már akkor is vállalhatatlan és legfőképp kevés volt az pár szem linzer, ami akkor a sütis doboz mélyén zötyögött, mézeskalács volt még a másik dobozban minimális, de a bejglik mind elfogytak és nagyon pici zserbó akadt még, de most már természetesen az is a múlté 🙂 … Azt hiszem ma még összedobok diós tearudakat, holnap pedig pár (sok) tepsi sajtos rudat, mert az nagyon megy nálunk, szilveszterkor meg főleg, és talán tiramisut csinálok még.
Napok óta készülünk egyébként valamerre elmenni, de szerintem nem megyünk már sehová, mert valahogy körülményesen indulunk neki. Apucinak meg beesett ma is váratlanul egy kis munka itthonra, délután pedig Mátéval az egyik volt kolléganőjének segítenek, a fiának karácsonyra vett bordásfalat felszerelni, szóval lehet, hogy idén már így maradunk 🙂 . Mellesleg nem bánja senki, ahogy nézem, mindent jövőre hagyunk valószínűleg 🙂 . Egyébként meg olyan nehézkes bármit is összehozni, mert hol Tomának, hol pedig többször Máténak nem fekszik a dolog, külön programozni most valahogy nincs kedvem, úgyhogy mindent hagyok a maga útján menni 🙂 …
Tegnap meg előtört a rendes énünk, nekiálltunk törit tanulni Mátéval, mondjuk nekem nagy részem nem volt benne, csak a lényegre mutattam rá, ugyanis mit is írhatnának belőle, mint témazárót, azt hiszem szerdán. De kedden is írnak kémiából, meg föciből is várható mindenféle és közeleg a matek vizsga is, szóval ideálisnak egyáltalán nem mondható a tegnapi próbálkozásunk, mert tulajdonképpen nem állunk jól, inkább le vagyunk maradva, főleg ha az előttünk álló napokat nézem, amikor biztosan nem lesz tanulás… Egy ideális világban nálam nem részletezem mi lenne, de, hogy ennyi tanulás nem, az biztos!
No, hát így vagyunk most éppen 🙂 …